A hatalom árnyékában

The Ides of mMarch
2011

George Clooney egyértelműen a tavalyi év, ha nem is a legtermékenyebb, de a legminőségibb színészeinek egyike volt. Két filmjével is jelölést szerzett az Oscaron, a Golden Globeon. Elismerésre méltó, hogy ebben a filmben a színészet mellett a rendezést és a forgatókönyv írást is magára vállalta. Ügyes gyerek ez a Clooney,már bizonyította, (Sziriána, Good Night and Good Luck) viszont ez sem menti meg a filmet attól, hogy egy olyan témát dolgoz fel, amit már láttunk sokkal jobban is megvalósítva. Ja a téma: A politikai hatalom hónaljából izzadság helyett korrupció csöpög.
 

Jónak lenni vagy nem lenni?
Stephen Meyers (Gosling) tehetséges, kitartó fiatal, aki az elnöki babérokra áhítozó Mike Morris (Clooney) kormányzót próbálja eljuttatni a Fehér házba. Hamar rá kell jönnie, hogy ez a világ nem az, ahol egy tiszta lelkű ember könnyen fel tud törni. Aljasság, korrupció, ideák sarokba dobása és árulás a jussa annak aki itt akarja megvetni a lábát. A politika belülről rágja szét az ember lelkét, választania kell, hogy ezek ellenére is segíteni akar-e annak az embernek, akit bálványozott vagy a sarkára áll és az igazságot, a nép érdekét szolgálja. Zanzásítva ez a film központi része. Aljassá és korrupttá válni a siker és a pénz érdekében vagy sem? Nem rossz a kérdés, de már annyira nem érdekes, pláne nekünk európaiaknak. Egész végig azért imádkoztam, hogy ne az legyen a film központi eleme, hogy majd "kiborulnak a csontvázak a szekrényből " és akkor megy a kötelező zsarolós, magvas gondolatú történetvezetés. Sajnos igazam lett. Nehezen halad a film előre. Az rendben van, hogy látjuk az igazi arcukat az embereknek a színfalak mögött és az állmosolyokat a választók előtt, de ez meglehetősen kevés ahhoz, hogy élvezetes legyen. Ami viszont nagyon jó volt, hogy láthatjuk milyen durva "sereg" dolgozik, azon, hogy a lehető legjobb képet fessen a jelölt a választók előtt. Az állandó %-os arányok lesegetése már inkább szentimentális volt, mint egy egyszerű embernek hihető, de elképzelhetjük, hogy tényleg ez határozza meg az életüket. A pontok és %-ok.

Clooney vs. Gosling
Nincs mit tagadni. Mind a ketten remek alakítást nyújtanak. Már miattuk érdemes megnézni. Gosling bizonyította, hogy a "photoshoppolt" kockahasa ellenére is egy nagyon jó színész. Itt is hasonló picit, mint a Drive néma főhőse. Annyira nem idegeskedik dolgokon. Ésszel és érvekkel dolgozik, de látszik a szemén, arcának rezdülésein amikor ideges. Clooney kicsit háttérbe  szorul, de mégis jó, főleg mikor bedobja a sármáját a közönség megnyerésére, majd a színfalak mögött le barmozza őket. Mint mondtam Ő rendezte a filmet és a kép komponálástól a zenén át a beállításokig olyan elegáns a film mint a férfi az öltönyében. Remekül átadja ezt a politikai krimi hangulatot. A díszletek, helyszínek mind - mind hitelesek. Ahogy említettem, az a baj a filmmel, hogy bár teljesen korrekt, iparos munka, semmi olyat nem nyújt - az eleganciája és párbeszédei ellenére sem - ami miatt esetleg újranéznénk. Sőt én az első egy órában elég sokszor pillantottam az órámra, hogy mennyi lehet még? Mikor indul be? A végén azért rendesen elszakadt a cérna, (noha nem akciófilmes effektek tucatjai által csak) az izgalom párosul az elegáns történetmesélés mellé. Kár, hogy ennyire a kötelező sémára építették a filmet és nem mertek kilépni a "tucat" politikai krimi bűvköréből. Több is lehetett volna szerintem ebben a filmben, hiszen állítólag jó alapanyagból dolgoztak.

Összegzés: Nekem nem tetszett ez a film, de mint szigorúan filmnyelvi és drámai szemszögből nézve, azért jól teljesített. A színészek, rendezés rendben volt. De ha nem lenne a két nagymenő "macsó", a kutya se nézné meg.

Értékelés: 6,5/10

Trailer: