Az élet fája
(The tree of life)
2011
Nehéz szavakba önteni,hogy mit érez az ember, mikor megnézi Terrence Malick filmjét.Képzeljétek el milyen érzés lehet, mikor megnézel egy eposzi hosszúságú majd 3órás filmet, amiben van összesen 550 dialógus(!viszonyításképpen egy átlagos 40perces sorozatban van körülbelül ennyi, de inkább több), mégis úgy érzed, hogy sokat mondtak. Bizony.Ez egy olyan film, ami képekkel mesél, narráció helyett. Örömmel jelentem,hogy működik, hatásos, elgondolkodtató. A film végén érdemes leülni, meginni egy pohár bort és elgondolkodni az életen.
Miről van szó?
Hát az életről.(tapsot nekem)A film egy érdekes koncepcióra épül. Szegmenseket kapunk egy átlagos család életéből, gyerekekkel, általános családi gondokkal(rossz gyerekek, aggódó anya, szigorú apa stb..)Aztán egy másik részben az univerzum keletkezést láthatjuk, ami olyan csodaszépen van fényképezve, vágva,hogy az valami megdöbbentő. Szerintem filmben ilyet még nem láttam. A HD felbontás pedig ezen film által nyert nálam új értelmet. Leírhatatlan. Szóval a film teljesen hétköznapi dolgokkal foglalkozik: Szeretet,vallás,erőszak, a napok viszontagságai, felnőtté válás. A film kétségtelenül legnagyobb erénye(azon kívül,hogy valami irtózatosan szépen van fényképezve, egyébként említettem már?)hogy mindenki kicsit a magáénak érzi. Mindenki "leszakít" egy levelet az élet fájának ágáról. Szerintem nincs olyan ember, akinek minimum egy jelenet, ne lenne ismerős, vagy ne élte volna át ő is. Nincs különösen túlmisztifikálva, de mégis pompás. Sajnos a filmre rányomja a bélyegét az,hogy az utolsó harmada már iszonyatosan vontatott lett és a gyerekek karaktere nem viszi tovább a filmet .Szerintem nem én vagyok egyedül aki még megnézett volna egy újabb 20 perces montázst, abból a csodaszép természeti képekből,ami az elején van. A film minden képkockájáról ordít a rendező természetbe vetett hite,szeretete. De hát ez Terrence Malick. Azon művészek egyike,aki ha kell 5-10évet is ül a filmje felett, csak,hogy elérje a kívánt eredményt.(ami meg is látszik)
Akkor ez most jól sikerült?
Összegzés:Sajnos azt kell mondjam bármennyire is pozitívnak csengett amit eddig írtam, nem tudom teljesen egyértelműen azt mondani,hogy igen. Nem lehet nem észrevenni néhol a hasonlóságot Kubrick 2001 Űrodüsszeia című filmével. A játékidő meglehetősen maratoni,nem egész három órás,de érdemes tiszta tudattal neki ülni. Ami zavaró volt,hogy a kisgyerekek kálváriája(értsd:folyamatos csínytevése)a végére már sok volt. Sean Penn neve ott a poszteren,mégis nagyjából 10 percet szerepel,nem úgy Brad Pitt(és az ő érdekes karaktere) aki konkrétan ismét elcipel a hátán egy filmet. Aztán lehet ez az én rigolyám,de sokszor az az érzésem támadt,hogy visszaél a rendező a szabad asszociációval.("jó lesz ez a jelenet ide,majd beleképzel a néző úgyis valamit")Ha ez így van elég olcsó húzás. Lehetett volna még több a természet, univerzum keletkezéséből, de nem kaptunk.Viccesen hangzik, de a film még ezzel a dialógus számmal is sokat beszél. Pedig az össz ideje tippemre nem több 15 percnél a több mint 2,5órás filmnél, mégis sok.Olyan szépen beszéltek a képek, olyan jól erősítette a zene, a fények, miért kellett ennyit beszéltetni a szereplőket?Mindenesetre így is egy maradandó filmművészeti remekmű, ám sajnos a fent említett hibák rontják az összképet és így elúszni látszik az Oscar díj(már ami a fő kategóriákat illeti.A legjobb operatőri és vágási díjra így is nagy esélyesként érkezhet meg). Mindenkinek ajánlom(hiszen mégis az életről van szó), de azért nézzétek meg a lenti trailert. Meglátjátok miről beszéltem,mikor azt írtam,hogy nem láttam még ennél szebb jeleneteket filmben.:)
Értékelés:7,5/10
Trailer:
