A dolog

The Thing

1982.

Az első Alien után nem csoda, hogy megihlette még jobban az alkotókat a paranoid thrillerek-horrorok világa. Ezen reprodukciók egyik legpatinánsabb próbálkozása John Carbenter, idén 38 éves (dermesztő leírni is) klasszikusa.

Az űr helyett ezúttal az Antarktiszon szabadul el egy létforma, ami évezredek óta a jégbe volt temetve. Miután az emberi testbe költözve a kutatóbázis legénységén komoly pusztítást végez a maradék túlélő elszeparálja magát és próbálja kitalálni vajon melyikükben van már benne az idegen. Emlékszem, anno a tv még Valami címmel adta és már akkor is teljesen ledöbbentett az az utánozhatatlan paranoid, pattanásig feszült atmoszféra, amit a jó Carpenter álmodott meg.

Nem nagyon szarozott a felvezetéssel, gyorsan elszabadul a buli, karaktereinket is csak menet közben vértezi fel „valamilyenné”. De ez így van jól, mert miután mindenki gyanús, jobb minél kevesebbet tudni előzetesen. Ez persze nem azt jelenti, hogy Carpenter lusta volt, csak szimplán használta a „kitette” filmek klasszikus cselekményvezetési elvét. Azt viszont jó szívvel sem lehet mondani, hogy komplex jellemek nyomnák el egymást a vásznon. Ennek oka, hogy féltávhoz érkezve kienged a film feszes ritmusa és elkezdenek kóvályogni a szereplők, aminek a követhetetlenség és a feszültség is megissza a levét.

Az őrületet szépen vezeti fel, ebben idomul az Alienhez. Hangulatban is, atmoszférában picit talán elmarad tőle, ahogy Kurt Russell karaktere sem egy Ripley. Carpenter és maszkmestere talán nem adagolta egyenletesen a feszültséget (és emiatt sok kritika éri, hogy nincs igazi csúcspontja a filmnek), viszont egyenesen megdöbbentő, már-már goreba hajló jelenetek azok, amikben a lény átveszi az uralmat a test felett. Mai szemmel nézve is igen gyomorforgató. El tudom képzelni, majd 40 éve mekkorát szólhatott ez.

Összegzés: Minden dicséret ellenére A Dolog nem egy hibátlan film. Egy szuper első félidőre jut egy kicsit kegyetlen gore porn, ahol elkezdenek szétesni a szálak és mire észbe kap Carpenter már finálé is van, ami megint nem rossz, csak hát ront a megítélésen. Ettől független is a 80-as évek egyik paranoid alapköve. Morricone pedig még kölcsön is adtott pár ekkortájt írt témát Tarantino Aljas nyolcasához, ami szintén tisztelgés Carpenter munkája előtt.