Dzsungeltúra
Jungle Cruise
2021
Ismét ugye egy egy évet halasztott Disney alkotás. Összességében mindegy is mikor jött volna. A hülye is látja rajta, hogy a Karib-tenger kalózai oldalvizén (só szerint) akar evezni, hogy újra egy siker frencsájz legyen a Disney látványosságából. A hírek szerint jön is a második rész, pedig sem kiemelkedően nagy anyag sem kritikai siker nem lett. Mondjuk pont ez utóbbi érdekli legkevésbé a Miki egeres céget. A rendezést arra a Jaume Collett-Serra-ra bízták, aki még nagyot nem gurított, de cserébe mindig hoz egy közepesen megbízható vagy annál jobb tartományt (Viasztestek, Non Stop, A zátony). A Dzsungeltúra pedig ennél többet alig igényelt volna. Itt van Rock és a nála most sokkal nagyobbat domborító Emily Blunt, akik közt a kémia oké. Nagyjából kevésbé idegesítő módon hozza a Múmia, Karib-tenger kalandfilmek színvonalát. Főgonoszokból mondjuk leszerepel, de a látvány, az akció-kaland jelentek és a humor elrángatja azért az élvezetes faktorig. Ideális családi szórakozás, kellemes, habos-babos ártalmatlan családi kikapcsolódás, amiből nekem épp elég volt egy menet, de ha a gyerek újrázna, úgyis felülünk megint The Rock hajójára.
Eleven kór
Malignant
2021
James Wan az a fajta rendező, akit annyira szoktak kiemelkedő jelzőkkel illetni, pedig érdemes tudni róla, hogy ő az egyetlen rendező a 21.században, aki két frencsájzzal is beért az 1 milliárdos bevétel tartományba (2015-Halálos iram 7, 2018-Aquamen). Szóval nyilván nem egy ügyetlen emberke. Nekik köszönhetjük az első Fűrész filmet, a Démonok között univerzumot és az Insidioust is. Lehetne a világ csúcsán, de ő szerény meghúzodott és az Aquamen 2 előtt összedobott egy giallót, tisztelegve egyik kedvenc rendezője előtt, Dario Argento előtt. Az Eleven kór főszerelője Madison (Annabelle Wallis) néha fura haláleseteke lát vízióként, amik annyira elevenek, mintha ott történnének a szeme előtt. A másnapi hírek viszont nem hagynak kétséget: amit lát, azok megtörténnek. Wan szuperül játszik azzal, hogy mennyire nem ismerjük ki magunkat az egyes stílusokban ő pedig mennyire. Igazi gonosz játék, hogy pillanatok alatt vált slasherből, drámába, onnan horrorba, majd pszichothrillerbe és végül b filmes akcióparádéba. Igazi mocskos, bőr alá kúszó film, ami lassú építkezésével, folyamatos bűvésztrükkjeivel ugyan kigáncsolja alaposan magát is, én nagyon becsülöm, hogy bátor tud maradni végig. Tudja ez a mű, hogy itt nem nyerhet, de azért megpróbálja elnyerni a szimpátiánk és amit az utolsó 25 percben művel arra tényleg nincsenek szavak. Az Eleven kór egyáltalán nem egy jó film, és egyáltalán nem is akar az lenni. Viszont bátran esik el a háborúban, és így minden tiszteletet megérdemel. Az biztos, hogy emlékezni fogunk rá.
Vaksötét 2.
Dont Breathe 2.
2021
Fede Alvárez 2016-ban az év egyik legfeszültebb filmjét készítette el, amikor is felnőttek számára tálalta a Resszkessetek betörőket, vérrel, erőszakkal és kioltott belekkel. Itt ugyan nem egy ártatlan kinézetű szőke kisgyerek marad otthon a betörőkkel, hanem egy középkort is lassan maga mögött hagyó ősz navy seal-es, aki ugyan vak, de az ő házában ő az úr. És a betörők bizony rosszul tették, amit tettek. 5 év kellett, hogy megszüljék a folytatást, ami próbál hasonlóan feszült lenni, de sajnos közel sincs annyi kraft benne. Értékelem, hogy nem akartak nagyobb-akciósabb elven emelni a téten. Viszont így is pont annyit tágítottak a világon, hogy már nem érződik egy klausztrofób macska-egér játéknak, hanem inkább csak egy közepesnél valamivel jobb akciófilmnek. Persze Stephen Lang most is badass, de én ezúttal se nem izgultam, se nem élveztem. Bűnös élvezetnek sem az igaz.
