A halottak hadserege
Army of the Dead
2021.
Zack Snyder gyorsan jutott el a körbeudvarolt, és magasba emelt „visionary director”-ból a „hess menj innen” szintre. Amilyen ígéretesen ment ez 2004-2009 között neki a Holtak napja, 300 és Watchmen trióval, annyira durrantak első aggasztó jelek a Sucker Punch-csal, majd folytatódott az Acélemberrel és földbe állt a BvS-Justice League kombóval, amit igazán csak idén márciusban tudott elengedni a 4 órás agymenésével. De jött a nagy visszakanyarodás a zombikhoz, a saját maga által írt, fényképezett, rendezett Army of Deaddel.
Mi volt az elvárás? Mit is igazán lehet várni 2021-ben egy Synder féle filmtől? Minimum rohadt sok menő, pózer lassítást, vért, akcióorgiát és némi dramaturgiai csavart. Teljesíti -e ezt a Aotd? Simán. De hogy jó lett-e? Még véletlenül sem. Hozzá kell tenni, hogy amúgy szórakoztató a film. A high concept ütős. Zombijárvány tört ki, de még idejében sikerült megfékezni, igaz Las Vegas elesett. Körbe van kerítve, a benti fertőzöttek pedig egymást nyírják. Hősünk (Dave Bautista) kap egy küldetést: Be kéne menni az egyik legjobban „őrzött” kaszinó páncéltermébe, hogy kihozzanak egy rakás lóvét, ami ott maradt. Cserébe persze busás osztalék jár érte. „Gyors” csapatépítés és némi Aliens áthallás után már be is robbanunk Vegasba szó szerint és kezdetét veszi a…na ha mókára vártál kedves olvasó csalódni fogsz. Ugyanis egy órányi alapozás után még van 1,5 hátra, ami olyan rémesen lassan halad, és olykor unalmasan, hogy szólhattak volna Zacknek, hogy „brother fasza ez meg minden, de ez az ötlet annyi volt, mint egy szerencsesütis cédula, szóval kicsit pörgetni kéne”. De nem. És csak bandukol előre óvatos léptekkel a film. Cserébe viszont kellően vicces, irónikus és amikor megtalálja a ritmusát, akkor nagyon odason. Összességében Snyder rajongóknak, pózer film kedvelőknek, zombi imádóknak és olyanoknak, akiket nem zavar, ha egy kb 1 órányi sztori, amit 2,5-ben mesélnek el, az 4 -nek érződik, akkor hajrá. Tiétel a Aotd.
Senki
Nobody
2021.
Ilya Naishullere akkor figyelt fel a világ, amikor kitalálta, hogy a Hardcore Henryvel leforgatja és moziba küldi az első belső nézetes lövöldözős akciófilmet. Azt most hagyjuk milyen lett, de legkésőbb eddigre biztosan kiderült, hogy a pali jó értelemben véve kettyós kicsit és baromira leszarja az akciófilmek alkotta keretet. Gyorsan meg is tette új filmje főszerepének Bob Odenkirk-öt, a Breaking Bad Saul Goodmanjét. Ennél meglepőbb választás aligha lehetett volna (na jó, talán egy Bill Murraynél vagy Hugh Grantnél ugyanígy meglepődtem volna). Odenkirk alakítja Hutch Mansell-t, a tökéletes szürke eminenciás. Egy nagyon vicces montázsban el is árulnak róla féltucat dolgot. Pl. hogy keresve sem lehet senkinek uncsibb élete. Bár amikor betörnek hozzá egyik éjjel és még szégyenben is marad a családja előtt, Mansell-ben felbugyog az elmúlt sok évtized középosztálybeli unalmas családapa-férj haragja és féktelen bosszúba kezd, belekeveredve egy olyan ruszki maffia szálba, amibe talán már mégsem kellene. Ha kicsit John Wick klónnak szimatolod, nem jársz messze. Leszámítva, hogy Mansell tényleg embernek érződik. Minden bunyóban, sérül, egyre gyengébb, egyre elesettebb. Nem a klasszikus akcióhős, de hát elég ránézni Odenkirkre. Mégis azt mondom, soha, senkinek nem hittem volna el jobban, hogy el tudja adni ezt a karaktert. És még akkor ott van az apját alakító Christopher Lloyd, aki simán elviszi a show-t, pár percnyi jelenetével is. A Nobody alig 80-perces padödö, óda a b kategóriás akciófilmeknek, miközben minden téren simán az A ligában játszik, legyen az megvalósítás, koreográfia, zenehasználat, vágás vagy színészi munka.
