Az Oroszlánkirály
Lion King
2019
Azért vontam össze ezt a látszólag két teljesen összevonhatatlan filmet, mert mind a kettő a technológián bukik el. Más-más okból kifolyólag. Az Oroszlánkirály történetére teljesen kár kitérni, hiszen a generációmnak (a 30-asoknak) még megvan az első gyerekkori sokkja és traumája erről a rajzfilmre alkotott királydrámáról. Az időseknek meg a sokk arról, hogy a gyerekek heteken át vigasztalhatatlanok voltak. A zenét is mindenki ismeri. Kritikánk is van róla. Szóval foglalkozzunk Jon „iparos” Favreau Disney gyorséttermi rendelésével. Régóta vita a filmes körökben, hogy mikor jön el az idő, mikor digitálisan (úgy értem teljesen digitálisan) lehet előállítani teljes szettinget, szereplőket, akár már halott színészek tökéletes 1in1 megjelenítésével. Nos, 2019 derekán választ adott Az Oroszlánkirály: Remélhetőleg soha, de még nem most az tuti. Jelenleg legalábbis iszonyú távolinak tűnik, amikor még egy állatból sem tudunk kihozni értékelhető reakciót és mimikát. Az igaz, hogy a film gyönyörű. Szóval úgy tényleg. Néha az az érzése az embernek, hogy a nat.geo. Legjobb emberei dolgoztak rajta, pedig valójában bitek és bájtok. Viszont szoktam mondani, hogy az, hogy ma egy film szép, látványos, technikailag kielégítő, az egy alap dolog. Ez egy kreatív szolgáltatás. Pénz kérdése úgy mond. Az viszont, hogy állataink semmi, de semmi érzelmet nem képesek átadni és a film, nem hogy hozzátenni nem tudott a 25évvel ezelőtti meséhez, de inkább még el is vesz belőle, arra nincsenek szavak. Tökéletesen érdektelen, rutinmunka, mindenféle érzelmi húr nélkül.
Halálod appja
The Countdown
2019
Itt meg inkább maga a technológia a forrása a bajoknak. Amikor egy csoport kamasz letölt egy countdown app nevű alkalmazást, ami megmutatja, hogy kinek mennyi van hátra. Mikor az egyiküknek csak pár órát jelez, elkezdenek beparázni, amin nem segít, hogy az illető meg is hal abban a pillanatban, amikor lejár a számláló. Király az alapötlet? Az ám. Kár, hogy a készítőknek is eddig volt meg a sztori, mert innentől kezdetét veszi a vesszőfutás, alkalmazások törlődnek, privacyken lovagolnak és olyan béna módon próbálják az alkotók megmagyarázni azt, hogy mi miért is történik, hogy mi kérünk elnézést érte. Igazi szégyenteljes középkategóriás szombat esti másnaposság csillapító 80 perces baromság. Nem ijeszt meg, nem tud mivel lekötni és cserébe még nevetni sem lehet rajta, mert hát vérkomolyan veszi magát. Arra jó volt, hogy tudjuk, most már erről is van film. Ettől nem leszünk kevésbé technika mániások, szóval még horrorként sem ér el semmit, már ami a félelmeinket illeti, márpedig egy valamire való horrornak hatnia kellene rá.
