Botrány

Bombshell
2019

A Fox News hírcsatorna Amerika legfontosabb tévéadója. Roger Ailies a médiabirodalom elnöke pedig maga volt a csatorna. Élet és halál ura. Mindent bedobott, hogy a Fox oda jusson és azokkal, ahova és akikkel. Gretchen Carlson a csatorna "arca", egykori műsorvezető szexuális zaklatás vádjával beperelte. Majd dőlt a dominó, és kiderült, hogy Ailes több nőt zaklatott. A botrány kitört, a "király" pedig elbukott.

Azért kellett rögtön a sztorival kezdenem, mert a Botrány nem könnyen élvezhető film az Amerikán kívülieknek. 5 percenként dobálnak be neveket, műsorvezetőket, botrányra alkalamas jeleneteket, amikről mi kevésbé tudunk, ismerünk. Készült sorozat már a témáról The Loudest Voice címmel, de Jay Roach rendező és a The Big Shortért Oscart kapott író, Charles Randolph úgy érezte van még mit elmesélni. Van máshogy mit elmesélni.

Akinek Adam McKay féle negyedik fal lebontó stílusa, pörgős dialógusai, tempós történetvezetése és fura vágási technikája nem bejövős, annak a Botrány sem fog tetszeni. Roach nem annyira penge rendező, de próbálkozik becsülettel. Viszont sajnos a stílus nem tanulható dolog, ennek okán a film helyenként hogy is mondjam? Sótlan. Merész a téma, és használ igen meredek, megdöbbentő jelenetek a Roach-Randolph duó, de nem mer mélyre ásni. Nem meri bemocskolni a kezét. Bátortalan.

Pedig ezek a nők többet érdemeltek volna és garantáltan most egy jobb rendező kezében ez a film mehetne az Oscar díjért, mert van erő az anyagban. A három színésznőnk Charlize Theron, Margot Robbie és Nicole Kidman tűpontos, szuper alakítást nyújtanak. Kidman a legkevésbé emlékezetes, de ő is jó. Nála már az a baj, hogy annyira egyenletesen jó, hogyha egy picit nem jobb mint bármikor, csak ugyanolyan jó, már szinte észre sem vesszük. Theron pedig 2003 óta nem volt ennyire lehengerlő és teljesen megérdemelte az Oscar jelölést. Ailes szerepében pedig Jon Lithgow rémisztő és démoni. Észveszejtő, hogy milyen durván mérgezi meg a munkahelyi légkört egy rossz vezető és ez hogy folyik egyre lentebb az alkalmazotti szinteken. Ezt pedig csendes, zárt ajtók mögötti, cselekkel, szavakkal el bírja érni.

Összegzés: Amerikaiként biztos sokkal több gyomrost osztott volna ki a film, de így is érzem, értem mit akart mondani. Az a baj, túl jól fésült, hiába van nagyjából minden a helyén. Ilyen témánál a nagyjából nem egyenlő azzal, hogy meg is próbál igazságot szolgáltatni ezeknek az alkalmazottaknak.