Az apáca
The Nun
2018
Szerintem most szaladtak át a túloldalra James Wanék a Démon univerzummal. Az apácára ugyanis nincsenek szavak, annyira rossz. Ha nagyon kiakarok magamból erőszakolni valamit, akkor a „nézhetetlen” szót tudnám használni. Egészen egyértelműen látszik a gyors és könnyű pénzkereseti lehetőség. Ott van az egész szép summát hozó D.K. univerzum a maga sok sok részével és lassan a saját farkába harapó idősík rendezésével. Van egy közel sem ikonikus, csak éppen bedobott enemy, ami most kapott egy saját alig 80 perc körüli filmet. Tele jumpscarrel, rettentő idegesítő sztorivezetéssel és pocsék rendezéssel, na meg egy rakás idegesítő, logikátlanul cselekvő karakterrel. Nem mondhatnám, hogy ez egy ígéretes felütés. Az egyetlen mentsvára, hogy néhány igen megdöbbentő jelenet így is belekerült, illetve néha volt olyan érzésem, hogy egyébként szívesen átmennének tudatosan thrashbe, de nem merik ténylegesen meglépni. Technikailag sincs mit szétcincálni a filmen. Látványtalan, nem kiemelkedő sem a fényképezése, sem a zenéje, a vágása és ritmikája pedig meglehetősen pocsék.
Pókember: Irány a Pókverzum!
Spider-Man: Into the Spider-Verse!
2018
Miles Morales a Pókember. Igen, ezt tudják akik követik a képregény folyamot, ugyanis Peter Parker legyőzése után is van még pókcsípés a nap alatt. Ellensége is akad szép számmal, plusz egy Oscar díja, amit a legjobb animációs film kategóriában érte el. Mivel ez egy ilyen technikával készült film és sokak szerint talán a legjobb Pókember mozi, amivel vitatkoznék, ugyanis iszonyúan fárasztó alkotás. Azt meg kell hagyni, hogy remek történettel és drámai pontokkal rendelkezik, amit Phil Lord már már unásig ismert darabos-gegekre építő humora ellenpontoz. Lehet szeretni, utálni, az tény, hogy működik itt is. Néha sok, néha már már fusztráló, de mihez, ha nem Peter P..izé Moraleshez illik ez a fajta kifejezés forma. Aki pl. jól szórakozott a Lego kalandon, az hasonlót képzeljen el, csak még képregényesebb stílusban. Sajnos a nagy stílus kavalkád mögött ott húzódik a kényelmetlen eredetsztori íz, a súlytalan főgonoszok és fárasztóan hosszúra nyúlt (2óra) játékidő. Valószínűleg, ha most lennék 12-16 éves én is azonnal újra Pókember és Miles Morales rajongó lennék, de 30 körül már inkább csak megnéztem, örültem, aminek lehetett, de végig inkább egy kevésbé tanulságos, érdekes, stílus maszturbációt láttam, semmint egy Oscar díjas és maradandó alkotást.
