Searching
Keresés
2018
Nagyon mai. Ez volt az első gondolatom Aneesh Chaganty filmjéről. Nem érdekelt annyira másfél óra végeztével, hogy formabontó, vagy, hogy egy valódi térben játszódó jelenetet sem láthattunk. Mert nem láthattunk. Chaganty filmje minden az online térben játszódik.
Margot (Michelle La) és apja, David (John Cho) családi tragédia miatt kénytelenek még inkább egymásra támaszkodni, de nem beleőrülni a gyászba. Amikor a 16 éves lány eltűnik, az apuka elkezd egyre inkább aggódni. Telnek az órák, Margot-ról nincs hír, David pedig az ügyre állított nyomozók segítségét segítvén elkezd a lánya után (és annak laptopján) kutakodni a neten. Az egyetlen reménye, hogy a lánya hagyott valami nyomot maga után a számos profil, app és stream oldal között, amit használ.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy az utóbbi évek legfeszültebb, legmegdöbbentőbb alkotásával van dolgunk. Már ami azt illeti, hogy mennyire nem foglalkoztunk a kibertérben terjedő veszélyekkel. Botor módon én is hajlandó voltam (igaz nincs gyerekem) legyinteni a neten rejtőző veszélyekre és kiszolgáltatottságra, de az az igazság, hogy ez az a forrás, ami témaként nincs csontig lerágva. A perverzek, a gyilkosok, erőszaktevők és pszichopaták mind mind kaptak megannyi filmet, de az az arctalan személy, aki a chat/stream túloldalán kommunikál veled, ugyanúgy lehet a fentiek egyike, csak mert az arca helyett annyit látunk pl. hogy xy.89user. Szintén kötelező a social media jelenlét álszentsége, valamint ennek függősége.
A pozitív oldalról nézve persze, egészen döbbenetes, hogy milyen könnyen, milyen folyamatában (divatosan flowban) lehet valamilyen helyzetet kezelni, utána nézni, megoldani, felkeresni stb… tényleg elképesztően jól lett felépítve a film alaptémája : A keresés. Tökéletes korlenyomat ez az életünkről, és ez visszacsapódik a filmben. Nincs konkrétan térben elhelyezett felvétel, amit látunk, mind alkalmazáson, weboldalakon keresztül történik. Ha már itt vagyunk lecsapom: Szörfözve haladunk előre. Facetime, Facebook, Youtube, Youcast, tumblr, stb… ezeken át, össze vissza csapongva, rész infókból kiguglizva jutunk a-ból b-be, majd onnan tovább, igazítva a tech zenét a dramaturgiához, és még a kameramozgást is próbálták szemléletesen belecsempészni a scrollozással, nagyítással.
A formanyelv tehát remek (és újszerű, de azért voltak már próbálkozások régebben is), a történet annyi csavart, izgalmat és feszültséget tartogat, ami manapság ritka, de mit sem érne ez ha John Cho nem lenne 110%-ig hiteles az aggódó családapa szerepében, akinek kicsit új ez az online világ, de azért apai aggódással és minden tudásával próbál keresztülvágni az online tér dzsungelén. Valamint ha Chaganty nem rendelkezett volna egy ennyire erős koncepcióval és végig higgadtan, megfelelő feszültségadagolással nem vezet végig bennünket a 100 percen, közel hibátlanul.
Összegzés: Engem azt nem lehet vádolni, hogy nem támogatom az egyedi hangvételű, formabontó alkotásokat. A keresést is szerettem, és nem csak azért, mert valami új, hanem mert amit tud, azt remekül tudja. Ennyire minimalista képivilággal, ilyen kevés pénzből megcsinálni az év egyik legnagyobb filmjét, úgy, hogy közben rettentő hétköznapi, ismerős és ijesztő is nem semmi. Aki ezt appokkal és websiteokkal így tudja, az biztosan zseni. A többiek, meg, aki befürdött a tízszer, hússzor ennyi pénzből elhasznált ósdi jumpscareivel, az nézzen magába és mélyen szégyellje el magát.
