Sosem tagadtam, hogy Tarantino az egyik kedvenc írom. Nem igen létezik nála már a kicsit szeretem vagy néha bejön átmenet. Mostanság divat utálni, vagy nagyon szeretni. Szükség van ilyen ellentmondásos, kissé egoista karakterekre a filmvilágból, aki olykor félpiásan lyukat dumál az Oscar hallgatóság hasán. Sokat gondolkodva, meghoztam az 5 kedvenc jelenetemet (hogy legyen neve a gyereknek, mert ide férne akár kétszer ennyi is) az eddigi 8 (kieg: 9) Tarantino filmből. Innentől valós spoiler veszély, szóval a film címe után, aki nem látta az adott műt, lépjen a következő szcénára.
1. Becstelen Briganty - Nyitó szekvencia
A nyitójelenetek mindig fontosak egy filmben. Ezt jól tudja Quentin is. Olyan elemei a filmnek, mint egy könyv első oldalai vagy fejezete. Be kell rántani a nézőt azonnal. Szerintem az életmű egyik leghatásosabb nyitójelenete amikor Monsieur LaPedite-hez látogat el Christoph Waltz által alakított SS tiszt, Hans Landa.
Robert Richardson festői képei után találkozik az épp favágással tevékenykedő ház tulaja és a sátáni mosolyt magára erőltető zsidóvadász. Bemennek a házukba és elkezdenek diskurálni. Egy ideig csak általános témákról beszélgetnek, úgy mint szépek a ház urának a lányai és finom a tej. Teszi ezt Waltz a rá jellemző negédes, széles szájú mosollyal, a legnagyobb dzsentl'menre jellemző habitussal. A jelenet szépsége számomra, ahogy a vendég-vendéglátó viszony elkezd megváltozni. Fokozatosan alakulnak át a szerepek. Hanstól megkérdi LaPedite úr, hogy "Zavarja, ha rágyújtok?" Mire a tiszt "Nem, hisz Ön van otthon". Majd finoman rátérnek arra, hogy tudja-e miért van itt Hans. Aztán még pár percig ügyesen kerülgetik a kását, amolyan Tarantinosan, és végül eljön az, amiről mind a ketten percek óta tudják, hogy el fog jönni. Hol bújtatja a szökevény zsidókat? Ekkorra már minket is bevon a játékba Quentin, így pontosan tudjuk, mi fog következni. A többi már más lapra tartozik.
Azt is tudta abban a pillanatban a gazda, hogy ha ott megjelennek a németek, azt okkal teszik és nem fognak elmenni, anélkül, míg meg nem kapják, amit akarnak. Mondhatnánk, hogy felesleges időzés, de ahogy QT megfesti a karaktereket észre sem venni, hogy eltelt 20 perc a 160-ból. Pedig ez "csak" egy nyitószekvencia.
2. Ponyvaregény - Az aranyóra
Csak, hogy meglegyen a kötelező "nyali" szerintem is a világ leglazább filmje. Szerintem is a világ legjobb filmjei között van. Szerintem sem ildomos kiemelni belőle jeleneteket, hiszen minden szerteágazásának ellenére, minden elem gondosan van előkészítve. A megcsavart, kiforgatott időrend ide vagy oda, a film egyben van tartva és minden újranézéssel találunk benne valami újat. Én mégis ezt a jelenetet tartom az egyik legjobbnak.
Amikor tanultunk forgatókönyvírást a főiskolán, ez volt az egyik tananyag. Az aranyórában a tárgyak megszemélyesítéséről tanultunk, és ekkor még nem voltam annyira oda ezért a filmért. Mitől jó ez a jelenet? (Leszámítva a vietnámi kikacsintásokat?) Attól, ahogy Christopher Walken felvezeti, szinte élő személlyé nagyít egy szimpla aranyórát. Mitől más ez az óra, mint amit talán Te hordasz? Attól, hogy a még gyerek Butch, aki nem ismerte az apját, megkapja egy számára idegentől (valójában apja katonatársától) ezt a tárgyat, amit a fogságba esett apja 5 évig rejtegetett, mielőtt elvitte a vérhas, majd odaadta Walkennek, aki két évig a végbelében rejtegette. A fiú kapcsa ez az eltűnt apjához, és egy letűnt korhoz, háborúhoz. Csoda-e, ha a felnőtt Bruce kiakad, mikor nincs meg?
3. Aljas nyolcas - Sam Holmes és a pince titok
Talán nem ez volt a Tarantino életmű legcoolabb jelenete, de amikor a 1,5 órás dumaragu után Sam Jackson elkezd filózni, és hangosan gondolkodni, hogy ki mérgezte meg a kávét, és mi is van azzal a gulyással, szinte tapintani lehet a feszültséget. Az előtte lévő jó hosszú felvezetés egy vihar előtti csendként jelenik meg a vásznon. Senkinek szemernyi kételye sincs afelől, hogy ennek a pár tagnak hamarosan kicsi lesz ez a fogadó.
Plusz, aki már látott Tarantino filmet, azt nem lepte meg az sem, hogy szépen elhullanak legjobbjaink. Na, de ahogy itt át lettünk verve, te jó ég. A nyomozós rész után megvan a bűnös azt hinnénk. Megindul a mészárlás és onnan, ahonnan nem is várnánk vagy gondolnánk, egyszer csak feltűnik valaki, és szépen újra gondoltatja a filmet. Az addig pár gyanús jel és nyom egy csapásra értelmet nyer, mi pedig pislogunk, mint pocok a lisztben. Ezt az elemet ellőtte ugyan Tarantino a Becstelen Brigantykban is, de itt valahogy az egész olyan hirtelen és sokkolóan ütött. Teszem hozzá, nem tartom a legelegánsabbnak ezt így (hasonló mint a kiderül, hogy xy skizofrén vagy álmodta ezt azt elem bizonyos filmekben) mégis hazudnék ha az mondanám, hogy nem lett azonnal a kedvencem Tatum bájgúnár, szutykos fogó sunyulása
4. Becstelen Brigantyk - Az olasz filmes csapat
Már ennek a jelenetnek a felvezetése is fenomenális. Amikor Bridget von Hammersmark megjelenik a film bemutatón, sántikál. Hans Landa viszont a pincés kocsmás résznél (ami szintén egy bővebb listára beférne) megtalált egy női cipőt. Gyanakvása tehát már ekkor sem alaptalan, amikor azonban Bridget egy képtelen hülye hazugsággal kábítja a tisztet, az kineveti. Nyilván nem a "vélt" baján, hanem magán a szituáción, hogy tudja az igazságot, de legalább is mindenképp sejti. Aztán, amikor a Brad Pitt vezette filmes "olasz" brigád megjelenik, bemutatja a nő Landának. Az a magabiztos, önelégült "úgysem tud senki, egy német film bemutatóján olaszul" vigyor leolvad Pitték arcáról, mihelyt kinyitja a száját a katona: "Signori, è un piacere.. Gli amici della vedetta, ammirata da tutti noi, questa gemma propria della nostra cultura.. saranno naturalmente accolti sotto la mia protezione per la durata del loro soggiorno."
Ez az a pillanat, amikor minden"azért is a rosszaknak szurkolok" habitusú ember megemeli a tökfödőjét, mert itt már nincs kérdés. Hans Landa az egyik legnagyobb mocsok, akit a pokol felköpött a földre. Nem elég, hogy Pitték jenki akcentusa azonnal elárulja, hogy annyira tudnak olaszul, mint finnül, de nem hagyja annyiban. Elkezdi szívatni őket, hogy ejtsék már ki jól azt a kicseszett nevüket, és csengjen az olasz zene. Többször visszakérdez, a slusszpoén, hogy Dominic Decoco-t sikerül jól kiejteni az egyiküknek, és Landa jól vállon veregeti egy elismerő "Bravo"-val, ami még véletlen sem annak szól, hogy jól ejtette ki, hanem hármuk közül végre valaki képes volt jól hazudni. Mesteri.
5. Kutyaszorítóban - Nyitó szekvencia
Már 92-ben is megcsillogtatta a mester, hogy azonnal be tud rántani egy filmbe. Rohadt sokat dumáltatja a főhőseit és akár egy egy pillanattal, vagy megmozdulással fest fel jellemeket. Itt is a nyitószekvencia a kedvencem. Hogy miért? Például ezért a párbeszédért:
"-Mi a fenét mondtam is az előbb?
-Azt, hogy a True Blue arról szól, hogy egy érzékeny maca találkozik a királyfival, de a Like a
Virgin végűl is a nagy farkak hímnusza.
-Hadd mondjam el még egyszer, miről szól a Like a Virgin. Az egész egy punciról szól, aki egy szabályos kefélőgép. Reggeltől estig csak kuki,kuki,kuki,kuki,kuki,kuki,kuki,kuki.Kuki!
-Hány kuki is az?
-Sok."
Benne van a jelenetben, hogy terveznek valamit, aminek a részleteit tudjuk meg, ám mégsem ez a lényeges Tarantino szerint, sem az, hogy mit, sem az, hogy honnan jöttek és kik ők. Fontosabb, hogy Madonna slágere miről szól. Izzadtság szag a párbeszédekben semmi, max a tagok fehér ingéből párolog a meleg falatozóban. Aztán ott van Steve Buscemi okfejtése még arról is, hogy miért nem akar és szerinte miért nem ildomos jattot adni a pincéreknek. Az egész nyitó jelenet alig 10 perc körüli, mégis az összes karakterről kapásból legalább egy dolgot el tudsz mondani. Egy kezdő filmestől óriási ez, és itt még sikerült tartania a feszes játékidőt is. Az utána való filmszerkesztés ismételten csak tananyag, a film pedig történelem. Az egyik legjobb a QT életműben, aminek a nyitójelenete ezer pontos.