A 2010-es évek egyáltalán nem azt a végeredményt produkálták, ami leginkább a minőséget képviselte. Persze nem lehet elvitatni, hogy jó filmeket jelöltek Oscarra, és voltaképp nem rossz filmek nyertek, de minden évben volt legalább egy (olykor több is), amely az adott nyertesnél, többet, jobbat, minőségibbet produkált. Nézzük át tételesen, hogy hogyan is alakult az eddigi 5 Oscar a 2010-es években.

2010

A 2010-es év (Ill. a 2011-es átadó) két dologról volt igazán híres. Az egyik, hogy a Social Network és David Fincher példátlan, előtte talán sosem látott tarolást vitt véghez az egész díjszezonban. Washingtoni filmkritikusoktól a Denveriig végig nyert mindent, amit végig lehetett. Olykor 1-1 díjat elvitt ugyan a Winter's Bone, a 127 óra vagy A király beszéde, de Fincher filmje 160 díjjal és több mint 100 nominációval zárta a szezont. Azonban itt megmutatta magát az a tény, amire idén is példa van: A szakmai csoportok és a kritikusok nem mindig értenek egyet. Hiába Fincher tarolása és kritikai csúcsdöntögetése, a végén a DGA, PGA és a BAFTA inkább A király beszédének adott díjat és ezzel gyakorlatilag elgáncsolta a Social Network-öt.

Az égvilágon semmi baj nincs A király beszédével, pusztán annyi, hogy ennél a BBC stílusában készült enyhén átlagos kamaradrámánál, az adott évben zokszó nélkül 5 film is jobban megérdemelte volna a díjat. Csak a mihez tartás végett: A harcos, Fekete hattyú, A félszemű, Eredet és a fenti botrányosan megszívatott Közösségi háló. 2010-ben az Akadémia bebizonyíthatta volna, hogy fejlődött, fiatalodott és egy fontos, (főleg fiatalokat érintő témában) és profin összerakott, több elemében is referencia anyagot felvonultató alkotást díjaz, ők azonban maradtak a biztonsági játszmánál.

Nyert: A király beszéde

Nyernie kellett volna: Közösségi háló

2011

A következő év már egy sokkal egyértelműbb képet mutatott. Weinsteinék totális letámadós marketinggel végig nyerték a díjszezont. A némafilmes díját nehéz volt megkérdőjelezni. Egy ideig bele-beleszólt az Utódok, de szinte azonnal biztossá vált, hogy amíg ők inkább a forgatókönyvi díjban bízhatnak, addig Scorsese Hugo-ja (ami szintén óda volt a mozihoz, mint A némafilmes) inkább a technikai jelölések díjra váltásában. Így is történt. A The Artist jó film volt, de valahogy megint pont az érvényesült, mint egy évvel előtte. Valaki hihetetlen tehetséggel leforgatott egy némafilmet, ami bájos ugyan, meg kreatív, de pont az újítószándék, az előremutatás hiányzott belőle. Ráadásul már előtte 75 évvel is volt ilyen film, nem egy. Egy olyan évnek tartjuk számon 2011-et, amikor Hadak útjánok és Rém hangosan és irtó közelek nominációt kapnak, míg a Drive-ot és a Szégyentelen-t nem is méltatják szinte semmire.

Nyert: A némafilmes

Nyernie kellett volna: Drive jelölés híján, az Utódoknak.

2012

2012 a teljes töketlenkedés jegyében telt. Az egy dolog, hogy egy rakás jó filmet sikerült ezúttal jelölni. Csak a legjobbak: Argó, Pí élete, Django, A napos oldal. A Holdfény királyságot és a Felhőatlaszt mondjuk sikerült kihagyni és beszuszakolni a kötelező Spielberget(Lincoln) és a giccses, vonyítós Nyomorultakat helyettük, de ennyi már meg sem lep. Az argó akció végül is lehozta a kötelezőket: BAFTA, PGA, DGA. De az egész díjszezonra valahogy érvényes volt egyfajta tanácstalanság. Olykor ugyan a Lincolnt is kikiáltották egyértelmű éllovasnak, máskor a Zero Dark 30, vagy a Pí élete hozta a díjakat. A szakma azonban senkivel nem akart kitolni így mindenkit odaengedtek a húsos fazékhoz. Kapott technikai díjakat a Zero Dark 30 és a Pí. Szereplői és forgatókönyv díjat a Django. Legjobb színésznő lett Jennifer Lawrence A napos oldal béli alakításáért. Lincoln is 2 díjat zsebelt be. És jól mutatja, hogy döntésképtelenségükben az ilyenkor szokásos kevés díjjal jutalmazták a fő filmet, azaz Ben Affleck filmjét, Az argó akciót (film, vágás, adaptált forgatókönyv). Az év blamája meg természetesen az, hogy nem jelölték legjobb rendezőként Ben-t.

Nyert: Az argó akció

Nyernie kellett volna: Talán egy hajszállal erősebb volt a Pí élete, de nem került rossz helyre a díj.

2013

Erre az évre még mindenki élesen emlékszik. Ez volt az az év, amikor mindenki megpróbálta elhinni, hogy izgalmas véghajrá lehet a Gravitáció és a 12 év rabszolgaság között. Azonban, aki ismeri az AMPAS-t, az tudja, hogy voltaképp ők azokat a filmeket szeretik, amelyek bár szórakoztatók (Gravity), de közben valami fontos ügy mellett ki tudnak állni, szavazni (bántalmazás, fogyatékosság, kisebbség stb..). Ebbe a körbe legjobban a 12 év illik. Bár kényelmetlen nézni ugyan, de legalább bocsánatot tudtak kérni megint a történelmük miatt. Érdekes, de a tavalyi évben a BAFTA döntötte el a versenyt, vagyis a britek többsége. A Gravitáció hiába vitte a DGA-t, a PGA-t ( ezt megosztva a 12 év rabszolgasággal), a BAFTA-n "csak" a legjobb brit film díját kaphatta meg. A rendezői díjazás, soha egy percig nem volt kétséges. Cuarónnak kellett nyernie. Hasonlóan a tavalyi előtti évhez megint csak 3 díjat vitt a fődíjas, azaz megint nem volt túl egyértelmű rajongói tábor (Film, mellékszerepnő, adaptált forg.könyv). A Gravity ellenben 7 díjas lett. Az utóbbi 10 évben elsőnek mondtam azt, hogy 2013-as év kizárólag arra legméltóbb filmjeit jelölték. Azért adózzunk nekik ennyivel: Nebraska, Phillips kapitány, A nő, A Wall Street farkasa, Gravitáció, 12 év rabszolgaság, Mielőtt meghaltam, Philomena, Amerikai botrány.

A Gravitáció tény!, hogy nem tipikus Oscar alapanyag. Nem is szolgál igazán nagy tanulságokkal, és nem áll ki fontos ügyért. Azonban végre sikerült egy igényes, jól megrendezett és minden percében szórakoztató filmet készíteni, ami tökéletesen ellátta azon szerepét, hogy az emberek a moziba a mozi varázsa miatt járnak. Meredek gondolat, de én odaítéltem volna végre egy scifinek a díjat, ehelyett megint jött a biztonsági játszma a 12 év rabszolgasággal (ami a fenti drámák közül a leglaposabb, legaránytalanabbul megrendezett).

Nyert: 12 év rabszolgaság

Nyerni kellett volna: Gravitáció

2014

Igen erős évként vonult be 2014 a történelembe. Volt itt fiatal 28éves rendező remekműve (Whiplash), 12 évig készülő családi dráma, felnövés történet (Sráckor) és egysnittes(nek álcázott) óda a színészvilágról (Birdman). Wes Anderson szívmelengető filmet készített a Grand Budapest Hotel személyében, ugyanakkor volt ám hiányzó is, elég csak az Éjjeli féregre, a Holtodiglanra vagy a Legó kalandra gondolni. 2 év után ugyanoda került a rendezői és a legjobb film díja is, nevezetesen a Birdmanhez. Inárritu 3 Oscart kapott egymás után íróként, rendezőként és producerként is. Lubezki pedig megszerezte a film negyedik (és saját magának zsinórban a második) arany szobrocskáját. A Birdman egy remek film, egy olyan alkotás, ami nem ártott senkinek, nem megosztó, fontos dologról beszél, jól balanszírozva a kritikusoknak és a közönségnek is, emellett technikailag egy rémálom lehetett az elkészítése. A legnagyobb fájdalmam ugyanakkor Keaton főszereplői díjazásának mellőzése. Inkább kapta volna a film ezért a negyediket, és nem az érdemtelen forgatókönyvért.

Nyert: Birdman, avagy a mellőzés meglepő ereje

Nyernie kellett volna: Whiplash