Ben Hur

1959

A mai napig az egyik legnagyobb filmnek tartják számon. Ráadásul Hollywood készítette. Nem csak arról emlékezetes, hogy csúcsnak számító 11 Oscar díjat söpört be, hanem arról a bizonyos fogathajtós, arénás jelentről is. Mostanság újra előtérbe került a film, egyrészt Tarantino miatt, mivel az Aljas nyolcast ő is azzal a technikával forgatta, amivel a Ben Hurt (állítólag konkrétan azokkal az objektívokkal), ill. hogy idén remakelik (??) a filmet.

Epikus mozi

A történet szerint a jómódú zsidó fiú Ben Hur(Charlton Heston) Jeruzsálemben összefut gyermekkori pajtásával Messalaval (Stephen Boyd), aki közben a római légió parancsnoka lett. A férfi szerint Krisztus igéje lángba fogja borítani az egész birodalmat. Ben Hur élete akkor változik meg, amikor véletlenül megvádolják, hogy meg akarta ölni Messalat. Száműzik és rabszolgasorba döntik. Végül megmenti a fogva tartója életét, aki cserébe felszabadítja és fiává fogadja. Ben Hur elhatározza, hogy személyesen rendezi a kérdést egykori barátjával, ám korai elhatározásával ellentétben nem karddal, hanem Krisztus tanaival, aki még a halálában is felforgatja a birodalmat.

Gondolkoztam már sokat, hogy miben rejlik a film igazi ereje. Hiszen elég sok olyan eleme van, ami miatt ez a film sosem fog megkopni. Az egyik ilyen szerintem az, hogy Jézus életet (mert azért ne legyenek kétségeink, ez az Ő filmje [is]), meri máshogy bemutatni/feldolgozni, mint a legtöbb film. Vagyis már 60 éve is mert máshogy hozzányúlni a témához. Külsős szemszögből éljük át a kálváriáját és gyakorlatilag a főhősünkben jelenik meg Krisztus, a lelkében.

Ez pedig rögtön a másik elemre hívja fel a figyelmünket. Ebben rejlik szerintem a film igazi ereje. Ben Hur-ban. Aki, a film nem egész 4 órája alatt elképesztő átalakuláson megy át, nem csak testileg, de szellemileg is. A kezdetben, nyugodt, naiv, államférfi fokozatosan törik meg, hiszen nem csak családját, szerelmét, de kis túlzással az élethez való jogát is elveszíti. Ez pedig egy megtört, szenvedékeny, mogorva emberré teszi, akit mégis kibillent valami, ebből az erősen nihilista állapotból, ez pedig a hit. Akkor kezd el hinni és reménykedni, hogy jobbá válnak a dolgok, amikor már körülötte mindenki az ellenkezőjét teszi. Megbocsát. Ez a párhuzam Jézus életével pedig egyszerűen szívfacsaróvá és maradandóvá teszi a filmet.

...és ez még nem minden. A legjobb amit William Wylerék tehettek, hogy titkolják Jézus arcát, személyiségét. Egyrészt, mert merték intelligensnek nézni a közönségüket. Ennyi előismerete talán mindenkinek van vele kapcsolatban. Pluszban így, kap a film egy láthatatlan (megfoghatatlan) megváltó ívet, ami nagyon kellett, mert valljuk be: azért pár helyen túlszalad a giccs. Szó sincs arról, hogy ez egy Keresztény propaganda film lenne, hisz százszor erősebb hatású anyagok készültek már. Az igazi mondanivaló az, hogy sosem szabad igazán elveszteni az emberségünk, és tudjunk megbocsájtani. Habár ez keresztényi, nem érezni a görcsös akarást, a megtérítésre.

Lehetne beszélni ugyan arról, hogy az akció jelenetek rendezése, grandiózussága messze megelőzte a korát, legyen szó a tengeri ütközetről vagy a már említett hosszú percekig tartó kocsiversenyről (számoljátok csak a kiesőket és hogy mennyien indultak!), de minek? Beszél helyette a 11 Oscar díj, ahogy Charlton Heston játéka is magával ragadó és emlékezetes.

Összegzés: A Ben Hur egy elavulhatatlan, örök érvényű tanulsággal bíró film, ami messze megelőzte a korát (főleg technikailag, azok a vágások, plánozások....). A magam részéről nyilván nem tartom hibátlannak, de kár lenne tagadni az erényeit, mert 11 Oscar díjat nem osztogatnak véletlenül. Javaslom mindenki ülje végig, az amúgy monstre majdnem 4 órát legalább egyszer az életében és gondolkozzon el a mondanivalón. Megéri. Még egy kiegészítés: Hallgassátok a remek (szintén Oscar díjas) filmzenét is, amit a magyar Rózsa Miklós szerzett.

Értékelés: 9/10