A tenger szívében

In The Heart of The Sea

2015

A csúsztatott filmeket kísért általános gonosz megjegyzések (biztos elrontott rendezés, forgatási hibák, utómunkák stb..) sajnos Ron Howard új filmjében indokoltak. A tavaly márciusról nemes egyszerűséggel majdnem egy évvel eltolt film esetében nem sok fincsiségről beszélhetünk.

Esucks

Ron Howard gyakorlatilag bármit megrendezhet ma már, főleg, mert a Rush szuperül sikerült 3 éve. Ő mégis a Moby Dick legendához ragaszkodott. Valahogy azonban ezek a 19.század elejei kalózos, tengerészes témák annyira nem akarják megtalálni az utat a rajongókhoz. Ezúttal azonban nem mi vagyunk a hibásak. Az alapanyag kifejezetten jó, hasznos, metaforikus, és izgalmas..is lehetett volna, ha Howard nem végez trehány munkát.

A film amolyan Pí életésen kezdődik. Egy híres író szeretné megtudni az Essex hajó eltűnésének rejtélyét, ehhez az egyetlen még életben maradt idős túlélőt keresi fel, Thomas (Brendan Gleeson) személyében. Némi anyagi egyeztetés után, elmeséli a kalandot. A legénység, élükön Owen Chase (Chris Hemsworth) első tiszt és George kapitány (Benjamin Walker) vezetésével útnak indul bálnavadászatra. Egyedül azzal a monstre szörnnyel nem számolnak, aki a sokadik eseménytelen hónap után támadja meg a hajót, és süllyeszti el azt. A film első fele (bő 1 órája) nagyjából ezzel telik el, komótosan és egészen jól. Howard ügyesen játszik a kapitány úri, és az első tiszt paraszti származásából adódó számtalan konfliktussal. Ahogy a legénységi hierarchiájával is. Bemutatja: mindenki tudja a dolgát, hibának nincs helyes. A bálnavadászatok is kellően monumentálisak.

Ez eddig egészen szépen hangzik, de a második egy óra maga az aránytévesztés és fércmunka iskolapéldája. Ahogy feltűnik a nagy bálna, és elindul a tengeri hányattatás és túlélés, mérhetetlenül bebutul és beunalmasodik a film. Darabossá válik a rengeteg időugrás miatt. A történetvezetés pedig totálisan didaktikus lesz. Látjuk, ahogy csont soványra fogynak a főszereplők és változik az arcszőrzet, Howard mégis fontosnak érzi kiírni, hogy „78.nap a tengeren” majd 2 perccel később „80.nap a tengeren”. Érthetetlen bátortalanság egy ilyen nevű és múltú rendezőtől. A drámaiság és a feszültség szinte eltűnik teljesen, csak a Thomas féle időként a hangulatból kirántó interjú old valamit fel ebből. A szomorú, hogy igazából valahogy semmi magasztos, háttértanítást nem sikerült bemutatni sem a kapitalista kizsákmányolásból, sem a rangok közti konfliktusokból (itt legalább próba volt, ahogy írtam az első etapban, de pl. a Rushban jól felvázolt rivalizálásnak itt nyoma sem volt, pedig itt is két ellentétes karakterről beszélhetünk) sem pedig az ember és a természet viszonyából.

..és ha ez nem lenne elég baj, akkor még ott van a technikai része is. A film operatőri munkája hányinger. Minden percben kapunk valami szuperközelit, amik inkább nevetségessé teszik a filmet sem mint komollyá vagy drámaivá. De tényleg. Az első 1-2 ilyen jól néz ki, de a 320. ilyen beállítás az arcról vagy a kötélről vagy a gyertyáról már csak öncélú matyizás semmint eszköze bárminek. Erre jön még rá az az otromba szűrőzés, ami tényleg felforgatja az ember gyomortartalmát. A vágás is kapkodós és a CGI-ra is ráfért volna még némi szépítés. A színészgárdára nincs igazán panasz. Mind Walker, mind Hemsworth, mind Murhpy hozzák a kötelezőt. Mondjuk totál egydimenziósak, úgyhogy nem voltak igazán próbára téve.

Összegzés: Nem vállalhatatlanul szar film, pusztán tipikusan középszerű. Nem aggódok Howard karrierje miatt. Mindig is ingadozó teljesítményű rendezőnek tartottam. Minden Apollo13-ra, Egy csodálatos elmére, Remény bajnokára vagy Rush-ra jutott egy Dilemma, Az eltűntek vagy Da Vinci kód. A következő filmje biztos megint király lesz. Ezt meg csak az nézze meg, aki elég toleráns, vagy épp érdeklődik a téma iránt.

Értékelés: 5,5/10