Ifjúság

Youth

2015

Két éve Paolo Sorrentino Nagy szépség című olasz filmje kivétel nélkül az összes éves legjobb film összesítésen előkelő helyen végzett. Nálunk is 2013 kilencedik legjobb filmje lett. Az Akadémia pedig hozzávágott - az amúgy elképesztően szellemes Sorrentinohoz - egy legjobb idegen nyelvű film Oscart is. Akkor azt írtuk, hogy a film olyan magasra akar nyúlni, hogy ott már nincs semmi, amit le lehetne hozni, de ettől még egy nagyon rokonszenves, újszerű, és szép film. A kérdés adott, hogy hova tovább?

Vén kecske is..

Nos a fenti kérdésre válaszolva. Sehova. Az ifjúság ugyanis nem akar kifejezetten változtatni az előd jól bevált receptjén. És, ha már ez szóba került, akkor nézzük is át gyorsan a hibáit. Az Ifjúság ugyanarra a sémára épül. Művészek, híres emberek filóznak az életről, csodás képekkel megtámogatva, több, mint két órán keresztül. Ha csak ennyit írtam volna a bevezetőbe, mindenkinek a La Grande Bellezza (olyan jól esett leírni) ugrott volna be. Azonban utánérzés ide, vagy oda. Ez a film más, még ha a sémája hasonló is.

Ugyanis itt kapásból két hasonló korú és gondolkodású művészt kapunk, mint anno Toni Servillo által alakított Jep. Fred (Michael Caine) a 80-as éveinek elejében járó, világhírű, mára megkeseredett és testileg meggyötört komponistát alakít. Odáig jutott, hogy, ha a Királynő kéri fel karmesternek, őt is egy elegáns mozdulattal kosarraza ki. Sőt magasból szarik az egész előéletére. Ezzel szemben barátja, Mick (Harvey Keitel) hasonló konstrukcióval megáldott író-rendező még most is pörög, készen áll, hogy 13. filmjét is megrendezze, noha mindenki szerint már nem jó ötlet, mert onnan csak lefelé vezet az út. A két jó barát egy alpoki wellnessben pihenget pár hétig, hogy feltöltődjön. A történet innen leginkább a két idős úr sziporkázóan humoros, máskor végtelen meditatív filozfolgatásával gördül előre. Persze a szálló tele van érdekes egyénekkel. Kezdve azzal a színésszel (Paul Dano), akire mindenki ugyanabból a szerepéből ismer, egy világhírű focistán keresztül (Maradona), Miss Universig bezárólag.

Amiben számomra sokkal meggyőzőbb Sorrentino ezen rendezése, hogy egyszerűen itt nincsenek sallangok, felesleges karakterek. Az a képernyőn töltött 6-7 karakter, mind érdekes és izgalmas, a maga mikrovilágában is. És bizony írónk mindenkinek ad is elég időt a vásznon. Amikor Fred lánya például feltűnik (Rachel Weisz alakítja)  az eddig jobbára cinikus humorú, olykor pajzán hangnemű cselekménybe, befurakszik a dráma, ami jót tesz a már már Szomszéd nője színezetű filmnek. Kiderül, hogy nem is az öregség miatt vannak gondok, pusztán a felelősségvállalás taszítja mindkét öregurat. Paradox módon tehát tényleg az ifjú honi felnövés árnyéka telepszik rájuk. Ugyanakkor, ahogy A nagy szépségben is felróttam hibának, hogy túl magasra akar nyúlni Paulo, úgy itt is fel kell rójam. Hiába vezet minket végig elegánsan és csodás képekkel az öregség kontra fiatalság kérdéskörén, a vágyak kiélésén, az álmok, jövőképek világán keresztül, a család, apa, lánya, szerető, művészi szabadságig bezárólag, ennyi mindent nem lehet hibátlanul kidolgozni és megmutatni.

Ezt valószínűleg érezte Sorrentino is, mert az utolsó félórára elkezdett feltartóztathatatlanul befurakodni a dráma és nem is igen kapunk feloldást. Olasz rendezőnktől megszokhattuk, hogy a képei az utolsó fűszál lengedezéséig kidolgozottak, így most is el-el fogunk bambulni a remek képeken. A színek, kompozíció, kameraszögek fantasztikusak. Michael Caine és lánya közti interakciók jók, a két színész csodás, de az igazi zseni Keitel számomra, aki sosem látott természetességgel és cinizmussal beszél végig a filmben. Remélem legalább legjobb mellékszereplői Oscar jelölés lesz.

Összegzés: Az Ifjúság több, mint A nagy szépség és kevesebb is. Sokkal jobb dolgokról beszél nyíltabban, és őszintébben. Ellenben sokkal több dologról is próbál, ami nem feltétlen jelent, minőségbeli javulást is. A képek, zenék, színészi játékok hibátlanok. Az mindenesetre jó, hogy van egy olyan európai rendezőnk, aki új szín a palettán és ráadásul megtalálta úgy néz ki végérvényesen a saját hangját. Azért, ha lehetne javasolni, a jövőben próbáljunk meg kevesebb témát körbe járni, mert az irány jó, az út még viszont nem 9 pont.

Értékelés: 8,5/10