4 év
Nem akarok kárörvendő lenni és talán nem is ildomos ezzel kezdeni. De előre figyelmeztettek egy csomóan, hogy "Minek indítasz el filmes blogot? Van annyi" meg "úgyis abba fogod hagyni, nem lesz időd, túltelítődött a piac". Azóta is várom elnézéseteket. :) Mert még mindig itt vagyok. 4.éve. 2011 november 28-án, elindult a filmérték blog. Megannyi szomorúságon és örömön átlendülve, itt van még mindig. Változatlan formában. Talán nem nekünk van a legnagyobb olvasó táborunk, de az a kevés, az masszív. Nem akarom bő lére ereszteni a mondandóm, csak ismét megköszönni tudom, hogy itt vagytok és olvastok. Köszönöm az építő kritikákat, az egyetértéseket. A rosszalló megjegyzéseket szintén, mert hát anélkül nem létezhet egy oldal sem.
Most pedig azzal szeretnék adózni ennek a neves eseménynek, hogy fennállásunk óta leírom, melyikek a kedvenc filmjeim, amikről írhattam, szubjektívan. (A klasszikus rovat és a kezdeti pótlásokat nem beleszámítva)
Pénzcsináló - 2011
(Moneyball)
A Pénzcsinálóban pont az volt a jó, hogy más oldalról közelítette meg a sportot (baseball). Nem a tesztoszterontól fűtött sportolók megismertetése volt a cél, hanem az edzők, vezetők szerepe egy vesztett, lehetetlennek tűnő helyzetben. Aaron Sorkin ismét egy remek sztorival állt elő és a dialógusok is ütnek. Brad Pitt talán sosem volt ennyire fura szerepben, ahol az elviselhetetlen és a kedvelhető közötti éles határvonalon egyensúlyoz. Kiválóan.
Pí élete - 2012
(Life of Pi)
Hihetetlen bravúr Ang Lee-től, hogy így vászonra álmodta Yann Martel megfilmesíthetetlennek hitt könyvét. A látvány csillagos ötös, az elbeszélés és a történet szintén. A szereplők rendben vannak. A mondanivalót nem mindenki fogadja be talán vagy nem érti meg. Ettől függetlenül 2012 legnagyobb filmélménye, ami számomra is fontos tanulságokkal szolgált.
The Master - 2012
Mert PTA rendezésére mindig oda kell figyelni. Igaz, sosem könnyű megemészteni, és ezúttal még rápakolt a nehezen befogadhatóság faktorára. Sötét atmoszférával, meglepő elbeszélési technikával, valamint kifogástalan-páratlan színészi játékkal egybekötött mega szuggesztív pszichológiai melodráma. Van, hogy megijeszt, máskor átkarol, olykor szentimentális fanatizmusával ejt rabul. Paul Thomas Anderson ismét hatalmasat alkotott. A Mechanikus narancs óta az egyik legjobb pszichológiai film!
Utódok - 2011
(The Descendants)
A férfi lélek nagy kutatója Alexander Payne megint egy olyan erős filmet készített (A Kerülőutak után), hogy csak nézzük, csak nézzük és nem vesszük észre, ahogy telik az idő és egyszer csak szomorúan tapasztaljuk, hogy véget ért ez az érzelmi hullámvasutazás, ahol egy család történetét ismerjük meg egy apával a középpontban aki egy tragédia során siet rendezni a család helyzetét a csodaszép Hawaiin. Könnyfakasztóan szép és férfi szíveket is megható történet ez, amit szintén megint nem mindenki fog szeretni, de aki igen, az nagyon.
Mad Max - A harag útja - 2015
(Mad Max - Fury Road)
Egyértelműen a Mad Max – A harag útja az az akciófilm, amire már nagyon régóta vártunk. Egyszerűen tökéletes. A látványa pazar, és itt nem pusztán csak az akcióra gondolok, hanem a díszletektől, a járműveken át, az utolsó halálfejes sebváltóig az egész film kidolgozottságára. A történet egyszerűnek tűnik, de valójában van mélysége. A zene, az operatőri munka, a színészek, ritmus, szövegek mind hibátlanok. Nagyon rég készült ilyen mestermű az akciófilmek között. Korszakalkotó.
Holdfény királyság - 2012
(Moonrise Kingdom)
Egy igazi mese, felnőttes gyerekekről, gyerekes felnőttekről. A film egészét nézve is hibátlan, sehol nem ad támadási felületet. Wes Anderson elméje kifogyhatatlan, aminek mi csak örülhetünk. Ez a 21.század mozija. Ezért érdemes még bekapcsolni a lejátszón a Power gombot! Tanítani való!
Gravitáció - 2013
(Gravity)
2013-ban a Gravitáció megmutatta, hogy mire való a mozi. Nagybetűs szórakoztatás, hibátlan látvánnyal dramaturgiával. Ha csak pusztán az első vágás nélküli 15 percet nézzük is helye lenne a listán, de a maradék 80 perc megmutatta, hogy 2013-ban milyennek kell lenni egy látványfilmnek. Pluszban végcélt tekintve egy igen szomorú, de visszagondolva megmosolyogtató személyes élményem is kötődik a filmhez.
Whiplash - 2014
A Whiplash magasan kiemelkedő film a 2014-es felhozatalból. Egy vérprofi, ritmusos, hangulatos, összetett, intelligens és nagyon nagyon élvezetes mestermunka. Talán nem túlzok, ha azt mondom, ilyen feszült film, ennyire profin megkomponált jelenetekkel egy évtizedben egy, ha készül.
Éjjeli féreg - 2014
(Nightcrawler)
..és itt cáfolnék rá, az előbbi mondandómra. Ugyanis a másik hasonlóan feszült és izgalmas történés ugyanabban az évben készült, mint a Whiplash. Drive+Hálózat+Taxisofőr és egy kis Torrente összeturmixolva, de semmi plágium. Egyszerűen ilyen egy tökéletes, szórakoztató, intelligens, jól megírt és eljátszott mozi 2014-ben. Jake Gyllenhaal para arácra meg ki sem merek térni. Mestermű.
Drive - Gázt! - 2011
(Drive)
2011 legjobb és legkúlabb filmje került az első helyre. Más nem is jöhetett szóba. A bemutató óta legalább tízszer néztem meg (többször, mint bármelyik filmet a listán) és még mindig ledöbbenek a profizmusán. Így kell egyszerűen filmet csinálni. Minden képkockája kincs. A zenéje világbajnok. A karaktereiről egy pillantás többet elmond, mint három oldalnyi jellemzés. Ennek a filmnek köszönhetjük Oscar Isaac-ot. A második helyen lévő Nightcrawler is tanult ebből a filmből. Ez sokat elmond a mozgóképes történelemben betöltött szerepéről. Szép volt Winding Refn!
