Szcientológia, avagy a hit börtöne

Going Clear: Scientology and the Prison of Belief

2015

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor tudsz valamiről. Hallottál ezt azt. Talán taszít vagy vonz, de igazából nem tud mi is az pontosan. Mesélték. Olvastál róla. Hazánkban a szcientológiának talán nincs akkora visszhangja, mint tőlünk nyugatra, mégis elég hamar kialakult róla az emberekben egy adott kép, ami nem feltétlen pozitív. Az egyik személyes példám még 2009-ből, amikor is egy Science of..nem tudom pontosan milyen társasági rendezvényen ültem, ahol egy tudományos magyarázatokra épülő gazdasági rendszerről beszéltek. Amikor véget ért az egy órás előadás, valaki feltette a kezét. Az előadó felszólította, mire az a kérdés hangzott el, hogy " Ugye ennek nincs semmi köze a szcientológiához?". Na itt tart nálunk ez az egész,

A hit börtönében megrohadni

3 éve Paul Thomas Anderson, The Master című filmjét hetekig támadták, hogy nagyon hasonlít a Szcientológiára. Így utólag el kell mondjam tényleg. Ugyanúgy meg van minden benne, ami jellemző erre az egyházra. Ugyanúgy elkeseredett, zavart emberek gyengeségeit kihasználó karizmatikus vezető, zavaros szervezet, stb... Az olyan pillanatok, amiket kicsit fentebb írtam, most végérvényesen értelmét veszítik az Oscar díjas dokumentumfilm rendező, Alex Gibney hatalmas port kavart filmje után. Amit eddig tudtál, sejtettél az egyházról, mind bebizonyosodik. Nem is pusztán bebizonyosodik, hanem olyan rémálom képében ront rád, ami után sokáig csak pislogsz. Tökös ember lehet ez a Gibney, ugyanis talán ő az első és eddig egyetlen filmes, aki ennyire mélyrehatóan belemert mászni a szervezet működésébe. Kapunk belsős videókat a rendezvényeikről, működésükről, még egy buliba is belecsöppenünk.

Az egészben a legdurvább, hogy a film gerincét természetesen az interjúalanyok adják, akik éveken, évtizedeken át szolgálták az egyházat. Elmondják külön-külön is a véleményüket, amiket Gibney-ék egymásra illesztve, párhuzamosan vágnak, emiatt fel sem merül a kétely az emberben, hogy hazudnak, félrevezetnek, mert annyira egybevágó az összes történet. A film persze semmilyen szinten nem újít a dokumentumfilmek bevett sablonjain. Viszont sajnos fájóan hiányzik egy két olyan jelenet, ami nem archív vagy propaganda anyag. Sokat emelt volna a végterméken, ha vannak az egyházon belül forgatott jelenetek, de ezekre nem kaptak engedélyt. Nyilván.

Ezt leszámítva viszont Gibney filmje tökéletes. Tökéletes horror. A felépítését tekintve az alapító L.Ron Hubbard életével és munkásságával, az egyház megalapításával kezdünk és jutunk el oda, hogy ma már 3 kontinensen zavartalanul működő, több milliárd dollárt felhalmozó "ördögi" szervezetet ismerünk meg, ahol zsarolják, terrorban tartják az embereket, zavaros jövőképekkel és elméleti filozófiával mossák át az agyukat. Egy olyan szervezet képe rajzolódik ki, amelyik gyakorlatilag kimondja, hogy a pénzszerzési célra lett ráhúzva egy tanítás, működési mechanizmus, amely úgy ért a csúcsra, hogy megzsarolva, megfélemlítve az adóhivatalt, elérte, hogy adómentes vallásnak nyilvánítsák, hisz a közjót szolgálja.

A hit börtöne lazán, erőlködés mentesen lehozza, hogy folyton képes emelni a téten. Szépen, aprólékosan kezdik egymásra építeni a félelmetes és elrettentő tényeket. Természetesen ijesztő zenével megspékelve, hogy még inkább tudatosuljon benned, hogy amit látsz, az megtörténik. Itt és most, 2015-ben. A csúcs pillanatok persze azok, amikor az egyház két nagy neve Tom Cruise és John Travolta a vásznon van. Nézed őket, és annak fényében, amit a "kigyógyult" interjúalanyok elmondanak, szomorú vagy. Ezek olyan emberek, akik talán már sosem fognak tudni szabadulni L. Ron Hubbard tanításaitól, és mennyi ezer ilyen lehet még. Plusz, amikor előjön az interjúalanyok szégyenérzete. Szavak nélkül is elég megrázó néznivaló.

Összegzés: Rettentő kemény, aprólékosan kidolgozott dokumentumfilm A hit börtöne. Nyomasztóbb, mint bármilyen dráma. Ijesztőbb, mint a legtöbb thriller. Nem hiába mondják, az élet a legjobb forgatókönyvíró.

Értékelés: 8,5/10