Lost River

2014

Blöff (főnév): Félrevezető, elképesztő vagy megfélemlítő célú tett, alaptalan magabiztossággal, erővel kérkedő, nagyhangú kijelentés (kinyilatkoztatás) vagy ilyen viselkedés. (wikiszótár).

A blöff

Nem véletlen kezdtem ezzel a kis értelmezéssel Ryan Gosling első rendezésének véleményezését. Amivel nem szeretem, ha blöffölnek egy filmben az a történet, vagy annak hiánya. Persze, art filmek esetén könnyű takarózni olyan szavakkal, mint szabad asszociáció, metafora. El is fogadom ezeket, amennyiben legtöbbször jelent valamit, vagy a törekvés megvan, mint kapaszkodó. Azonban nehezen teszem túl magam azon, amikor egymás mellé dobált, a kohézió legkisebb jelét sem mutató jeleneteket nézek 90 percen át. Gosling maga írta és rendezte is a filmet. Az elég jól látszik, hogy sok időt töltött a dán kedvence Nicholas Windign Refn (Bronson, Drive) mellett, mert a film nem pusztán megidézi az ellentmondásos direktor munkásságát, hanem egyenesen több jelenetben plagizálja azt.

Ezek leginkább képi világban és olykor brutalitásában nyilvánulnak meg, annál inkább a film egészét nézve köszön vissza David Lynch lázálomra hasonlító, kissé szürreális stílusa (kiegészülve némi Gaspar Noé-val). Amíg azonban Lynch a saját stílusát már nagyon jól ismeri, tudja, hogy kell kezelni, vezeti a filmet, és mikor lehet visszaélni filmnyelvi elemekkel a néző előtt, addig Gosling csak a felszínen sajátította el ezt. Emiatt azonban a Lost River szétesik, értelmetlen, és nyugodtan kijelenthetően dögunalmas.

Történet, mit olyan kis szódával van éppen. Christina Hendricks, mint anya, pénz szűkében egy eléggé perverz helyen kénytelen dolgozni, hogy családjának a háza legalább megmaradhasson. Eközben fia egy furcsa, rosszarcú (szó szerint) társasággal akasztja össze a bajszát és még egy letűnt települést is felfedez. Ami talán jó visszajelzés lehet Goslingnak, hogy a videóklippes szakma igényt tarthat talán a tudására, mert bizonyos jelenetek rövidtávon működnek. Ráadásul elég nagy mákja van az Eva Mendes – Ben Mendelsohn duóval is. Pozitív továbbá, hogy a látvány egyszerűen fergeteges, és az operatőri munka, a világítások azért lekötik a figyelmet helyenként. Én például ilyen szép lángoló jeleneteket nem sokat láttam Kubrick Acéllövedéke óta. Audió szinten is minden rendben van. Nagyszerű a zenei mű.

Összegzés: A Lost River jó példa arra, hogy nem mindenkinek való a rendezés. Nem minden színészből lesz olyan kaliberű rendező, mint Clint Eastwood, Kevin Costner, vagy akár Ben Affleck. Ryan jó gyerek, rokonszenves, és csípem a filmeket, amikben szerepel. De ez a rendezés írás nem az ő műfaja. Ez világos. Mondhatnám blöffölni jobban tud, mint filmet készíteni. Azt azonban megdöbbentve figyelem, hogy ennek a nők szemében szexikon fickónak, mennyi brutalitás és sötétség lakozik a lelkében. Félelmetes.

Értékelés: 4,5/10