A bíró

The Judge

2014

Nehezen szántam rá magam, egy előre kitalálható történések köré épülő, tárgyalótermi, apa-fia kapcsolatára alapozó drámára, amiben Robert Downey Jr. tipikusan Downey Jr, ám minden hibája ellenére is kellemesen szórakoztam.

Downey az új Depp?

Joseph Palmer (Robert Duvall) 40 éve bíró, ám felesége temetésének napján történik valami, és az igazság bírája hirtelen a tárgyalóterem másik végében tartózkodik, mint gyilkossági vádlott. A temetésre hazautazó középső fia Hank, (R.D.Jr.) rossz viszonyt ápol, szigorú, gőgös és érzéketlen apjával, ám mégis úgy dönt, ügyvédként elvállalja apja védelmét és bebizonyítja ártatlanságát.

A bíró-ban le kell szögezni, egy fia önálló, új ötlet sincsen. Adott egy rakás konfliktus, némelyik jobban, másik kevésbé jól kibontva. A legfontosabb természetesen, hogy a kissé csélcsap Hank, sok év után tudja-e rendezni apjával a viszonyát és 2 percnél tovább meglenni egy szobában veszekedés nélkül. Vajon milyen újra találkozni az elhanyagolt testvéreivel, amelyek közül az egyik pikkel rá, a másik pedig az autizmus jeleit mutatja? Milyen érzés visszatérni szülőföldjére nagymenőként, ahol mindenki csak a középszernél ragadt meg? Gyerekkori szerelmével újratalálkozni? Ezen felül is van még bőven mivel foglalkozni, csak, ha arról is beszélnék, jelentősen romolhatna az élmény.

Kezdjük is a rosszal, mert szerencsére ebből van kevesebb. A fent leírt konfliktusok, történések némelyike kifejezetten rosszul van kibontva és nincs is végigvezetve. SPOILER! (gondolok itt Joseph betegségére, aminek a kezelése semmire nem fut ki, a kinek a lánya dologra, a felbomló félben lévő házasságra stb..) SPOILER VÉGE! Nem kell meglepődni ha egy halivúdi drámában két marékkal szórják a giccset. Itt inkább az a meglepő, hogy olykor sikerült az alkotóknak mértéket tartani, míg máskor olyan felesleges, tenyérbe mászóan szentimentális, nyálas képeket, jeleneteket komponálni, hogy átcsurog a nyál a vásznon. Robert Downey Jr. játékra ki fogok térni, ám mivel azzal nincs baj, ezért nyilván a karakterével vannak gondok. Kezd lassan Deppesedni, mert a piperkőc, nagydumás, szívtipró playboy karakterbe nem kéne belesüppednie. Több ő ennél.

Ennyi volt a negatívum. Hála Istennek, a jóból többet ad a film. A színészi gárda kifogástalan. Billy Bob Thornton az ellen ügyvédként ugyan nem egy nagy karakter, de ez a faszi még így is képes emlékezetest alkotni. Downey check. Robert Duvall pedig 83 évesen is képes elérni, hogy egyszer átöleled, máskor legszívesebben kilöknéd a busz elé. A dráma és a humor ügyesen van keverve. A "rejtély" jól húzott. A tárgyalóteremben lévő feszültség pedig legtöbbször nem akad meg, a helységből kilépve sem. A két Robert színészi alakítása, a dialógusok legalább fél pontot emelnek a végítéleten. A helyszínek, fényképezés csodás. Áraszt magából egyfajta 90-es évek közepe-vége filmek nosztalgikus érzését. Aki ezt szereti (én nagyon), annak élmény lesz nézni a filmet. No, meg hallgatni is, mert Thomas Newman egy nagyon szépen rejtőzködő, visszafogott, érzelmes és rokonszenves ost -t kanyarintott.

Összegzés: Meglepően szépen végigvezetett történet, kötelező tanulságokkal, csavarokkal, széppel. Néha, persze giccses és vannak billegő jelenetei, de a felsorolt hibákon felül is nyugodt szívvel tudnám ajánlani.

Értékelés: 7,5/10