John Wick

2014

Örökös elmaradásban vagyok általában mindennel, viszont John Wicket már egy jó ideje megnéztem, de nem tartottam olyan fontosnak, hogy írjak róla. Pontosabban hagytam időt neki, hogy pár hét/hónap alatt hátha változik a véleményem 2014 legjobb akciófilmjének kikiáltott alkotásról, de sajnos nem. Ezzel nem azt mondom, hogy a John Wick rossz film lenne, de egyáltalán nem látom benne azt a nagyfokú zsenialitást amit sokak szerint látnom kéne.

Kutya miatt

John Wick (Keanu Reeves) neve egykoron igen jól csengett bérgyilkosi körökben. Mondhatni, többen a nacijukba ürítettek, amikor ezt a nevet hallották meg, ám John visszavonult és évek óta az unalmas, hétköznapi emberek életét éli. Felesége halála után szívében (mert közben egy ilyen szervre is szert tett) tátongó űrt egy kiskutya tölti be, ami történetesen volt neje utolsó ajándéka a férfi felé. Aztán egy átlagos tankolós napon, a benzinkúton egy hűbelebalázs maffiózó csemete beleköt Johnba és szó-szót követ, többen rátámadnak ex bérgyilkosunkra, ellopják a kocsiját, a kiskutyáját pedig megölik. Sad Keanu újra betárazza régi gépkarabélyait és bosszút áll.

Ha bárkiben is felmerült, hogy miben más, a cselekmény ennyi ismeretének birtokában ez a film egy átlagos n+1-edik Jason Statham filmtől, akkor annyit tudnék különbségnek felhozni, hogy ennek a filmnek van stílusa. Sőt, ez a film rettentő vagány és nem akarja becsapni a nézőjét. Felesleges is lenne drámai elemeket, mély karakterábrázolást, váratlan fordulatokat és komplex dramaturgiai eszközöket keresni. Egy, a 10.perctől tökéletesen behatárolható stílusos akciófilmet kapunk. Pontosan tudják az alkotók, hogy nem lehetséges az, amit John végre akar hajtani, pontosan olyan elszállt némelyik jelenet, mintha a Halálos iramot látnánk, pont ugyanúgy nem támad Johnra az a harcművész statiszta, amíg az az előtte levő másik statisztát le nem üti, mint a legtöbb ilyen műben. Tényleg semmi váratlan nem ér bennünket, de akkor hol a varázslat?

Leginkább a már fent leírt elegáns stílusban keresendő. Chad Stahelski kaszkadőrként elég rutint szerzett gondolom a filmezéshez, így első rendezésében a hihetetlen jól megkoreografált bunyók, akciójelenetek nagyban növelik az élvezeti faktort, valamint a dögös zenék, a szépen bevilágított, és berendezett belső helyszínek. Két akció között, azért kapunk egy kis belsős infót a bérgyilkos társaság világáról, ami belőlem semmilyen különös élményt nem váltott ki. Persze vannak hozzákapcsolódó humoros jelenetek, de ahhoz kidolgozatlan maradt, hogy érdekeljen. A végére is kellően elfáradtunk egyébként, ahogy a mű is. Valahogy nem nagyon tudták elengedni a filmet az alkotók, és mindig volt még egy zárás, ami már egyértelműen mindfuck kategória volt.

Nem kell szépíteni Keanu Reeves nagyjából két érzelemmegjelenítésre (szomorúság, meglepettség) hivatott aktor, akinél keresve sem lehetett volna alkalmasabb színészt találni egy ilyen szerepre. Az igazi piros pontot Willem Defoe (aki kb. minden filmben jó, amiben szerepel) és Alfie Allen (Trónok harca Theon Greyjoy-ja) kapja, akik minden vásznon töltött percükben uralják a filmet.

Összegzés: Egy jóleső 1,5 óra a John Wick, aminek a nézése közben pontosan azt kapja a néző, amit előzetesen várhatott: Elegáns, buta de élvezetes akciófilmet, aminek a legnagyobb bravúrja, hogy nem köpi szembe a nézőjét. Azért az év akciófilmje és a különböző forradalmasító jelzőket barokkos túlzásnak érzem.

Értékelés: 7/10