Így tűnnek el az emberek
2015. január 12. írta: thedirector

Így tűnnek el az emberek

Az eltűnés sorrendjében

Kraftidioten

2014

A nem régiben publikált Eszeveszett mesék kritikámban azt írtam, hogy nehéz elérni azt, hogy sírva röhögjünk magunkon. Ez a művészet. Na, a Kraftidioten most újfent elérte ezt nálam.

kraftidioten-bilde-5.jpg

Feltűnés sorrendjében

Az eltűnés sorrendjében olyan, mintha a Fargo és az In Bruges szerelemgyereke lenne. Ami valljuk be: bivalyerős kombináció. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a norvég-dán filmek (jelen kritikám alanya is) lassan mindent és mindenkit maguk mögött hagynak. Ha csak az elmúlt 5 év dán filmtermését nézzük, meg talán már ki is merem jelenteni: Jelenleg ők készítik a világ legjobb filmjeit. Cáfoljon meg aki tud! Az északiak legfontosabb „importcikke” Stellan Skarsgard főszereplőként tűnik fel a filmben, Nils Dickman néven, aki hókotrással foglalkozik és épp a városka „év embere” díj büszke tulajdonosa. Aztán egyik nap hírt kap tékozló fiáról, miszerint kábítószer túladagolásban meghalt. A férfi nem hiszi, hogy a fia drogos lett volna, ezért elkezd nyomozni. Kiderül, hogy szegény fiú csak rosszkor volt, rossz helyen, ezért Nils elhatározza, hogy mindenkit megöl, akinek köze lehet a fia halálához.

kraftidioten19.jpg

Ha egy sima sablonos felütésű bosszúfilmnek gondolja a kedves olvasó a filmet, akkor közelebb nem is állhatna a valósághoz a gondolata, de! De Az eltűnés sorrendjének jól áll ez a viszonylagos kiszámíthatóság és sablonosság, ugyanis, egyáltalán nem akarja megváltani a világot a történettel, sőt! Direkt utazik erre a panelosságra, mert tudja: A legjobb, ha kicsit tudunk röhögni magunkon, és hagyja, hogy a néző kitalálja, mi következik.  A trükk azonban itt jön, ugyanis totál ki vannak forgatva a következmények. Garantáltan jön pár fejletépő fordulat és jelenet. Akármennyire is egyszerűnek hangzik, nagyon nagyon profi a film. A humora metsző, akárcsak a fent írt Fargo és In Bruges-é, de egyben tragikus is. Fekete komédia, de közben mindent és mindenkit bírál és karikíroz is.

kraft.jpg

Természetesen a drogmaffia és a bosszúálló apa mellett, feltűnik a kötelező félreértés is, amit az író a szerb maffia képében tálal. Itt is mindenki ki van ám facsarva. A vegetáriánus gengszterfőnök, aki tudja, hogy nevetséges, mégis mindent megtesz, hogy tiszteljék az emberei, közben a kádban sír. Vagy a szerb idős maffiózó, aki nem tud a modern kor kérdéseire válaszolni, azonban ha cselekszik, garantáltan kiváltja a riszpketet. De elég csak a két gengszter emberein végignézni és azonnal lerí, hogy ezt a filmet egy percig nem gondolták olyan komolynak, mint amilyennek hangzik.

p_l-960x539.jpg

Persze tudták az alkotók, hogy az kevés, hogy jókat nevetünk a hókotró keménykedésén, vagy az épp répalevet facsaró nyüzüge keresztapán. Amitől működik az egész film, az a miliő. A helyszínek olyan csodásan vannak felvéve, hogy szinte megszólalnak. A poénok óramű pontossággal jönnek és egyetlen egyszer sem válnak erőltetetté. Stellan a lehető legjobb választás, de az apróbb szerepekben is lubickolnak a színészek. A szituációk végtelenül pimaszak. Semmit és senkit nem kímélnek az alkotók. Nem érdekli őket, ha a szerbeket folyton albánnak hívják. Az unatkozó, elitista és gazdagnak beállított norvég társadalom is megkapja a magáét. A karakterek kicsinyessége és folyton elbaltázott döntés hozása is érdekes, olykor egészen komoly. A halálok után felvillanó inzertek, a halottak nevével meg egyenesen zseniális. Az eltűnés sorrendjében tényleg szinte minden izgalmas, a csúcsra járatott cinikussága ellenére is. 

kraftidiotennett_5305385a.jpg

A dialógusok vérprofik. Mintha végig Tarantino best of-ot hallgattunk volna. Nem ül le a film a két órája ellenére sem, és olykor jönnek olyan fordulatok, szituációk, hogy csak kapkodjuk a fejünket. A zenéje meg bombasztikus. Western témákra épül főleg, ami egy ilyen jeges-havas bosszúfilmben csak erősíti a mondást: „a bosszú hidegen tálalva a legjobb”.

Összegzés: Hatalmas hiba kihagyni Az eltűnés sorrendjében-t! 2014 egyik legjobb, ha nem a legjobb filmje. Végig erős, szuggesztív, fekete komédia, már-már szürreálba hajló groteszk humorral, erős drámai felhanggal, cinikussággal. Gyakorlatilag nem tudok róla semmi rosszat mondani. Nem is lehet kérdés, hogy északi barátaink maradnak továbbra is a filmes világ tetején.

Értékelés: 9,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr207062911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szepi79 2015.01.13. 15:50:54

anno nyáron moziban láttam, a (most már) exemmel. ő választotta a filmet. én imádtam, ő unta. de hát, ő akarta ezt nézni... :P szóval nem volt apelláta, végignéztük :P

thedirector 2015.01.14. 08:30:53

@szepi79, első ezen a néven: Ez a beszéd! :D Ha ki van fizetve a jegy, akkor végig kell nézni :P

szepi79 2015.01.14. 09:03:42

@thedirector: úgyúgy! pedig elvileg még szerette is a csaj a tarantino filmeket... na mindegy. biztos az albánok tehetnek róla :P
süti beállítások módosítása