A mindenség elmélete

Theory of Everything

2014

Szinte látom magam előtt, ahogy az alkotók és a gyártó stúdió elképzeli, hogy a film elkészítésétől a fogadtatásig az út Oscar díjakkal van kikövezve. Nagyon sajnálatos, ugyanis A mindenség elmélete lehetett volna az év egyik legjobb filmje.

A mindenség elméje

Stephen Hawking elméleti fizikus életét feldolgozni egyértelműen nem kis kihívás. Az az igazság, hogy én magam csak annyit tudtam az úrról, amennyit minden átlagos földi halandó. Amikor meghallottam, hogy ódákat zengenek a filmről, jobban beleástam magam az élettörténetébe. Olvastam, néztem dokumentumokat, előadásokat. Kicsit szomorú vagyok, mert az alkotók nem vették olyan komolyan ezt a filmet, amennyire komolyan kellett volna.

A hatvanas évek eljén járunk, amikor is a Cambridge-i egyetem legbriliánsabb diákja, bizonyos Stephen W. Hawking (Eddie Redmayne) azzal szembesül, hogy a testét egy olyan betegség támadta meg, amivel fokozatosan kezd leépülni az izomzata, majd minden finom motorikus képessége leáll, úgy mint mozgás, majd beszéd. Mindezt 21 évesen tudja meg, mikor épp legszerelmesebb. Jane (Felicity Jones) tudva, hogy a fiúnak maximum két évet jósolnak, és mivel fülig szerelmes belé, feleségül megy hozzá. Stephen azonban nem adja fel: Ledoktorál, közben apa és barát lesz, próbálja megtartani a méltóságát, valamint keresi az egyszerű válaszokat az olyan kérdésekre, hogy mi az idő és hogy keletkezett az univerzum.

A legfontosabb, hogy megjegyezzem: Nem kell megijedni a filmtől. Nem dobálták tele mindenféle tudományos maszlaggal, sem túl elméleties körmondatokkal. Ez a film nem a tudományról, sokkal inkább az élet elfogadásáról szól. Ki milyen életet kap, mit választ, és hogyan birkózik meg azzal. Csak úgy, mint a nyár sikerfilmjének esetében, A csillagainkban a hibához hasonlóan itt is szükség lesz a zsebkendőkre. Steph és Jane kapcsolata megindító, felzaklató és példaértékű. Tényleg nagyon nehéz helyzet elé lett mind Jones, mind Redmayne állítva a karakterekkel. Ha valamiért, akkor ezért mind a ketten megérdemelnék az Oscart. Valós esélye egyiküknek sincsen ugyan, és kettejük közül is inkább Eddienek lenne lehetősége megkaparintani az aranyszobrot, de legyünk őszinték: Az ilyen alakításokért rosszabb években automatikusan adják az Oscart. Betegség, híres ember, tudomány, teljes átalakulás, önéletrajzi jellegű film. Minden klappol, csak most van egy Michael Keaton ellene. Na, de ennyit a díjról.

Eddie egyszerűen fenomenális. Néztem videókat, arról, hogyan kell átlényegülnie a teljesen összeesett Hawkinggá. Félelmetes. Tényleg. Minden mozdulata, nézése, szájtartása egy az egyben olyan, mint az öregé. A legdurvább, hogy mikor már beszélni sem tud, a film utolsó jó félórájában csak mimikákkal kommunikál. Mondanom sem kell, mennyire nehéz feladat ez, és tökéletesen látja el. Az év egyik legjobb férfi alakítása, ezt muszáj volt leírnom.

A film azonban sajnos nem ennyire egyértelmű. Sokszor az volt az érzésem, hogy az alkotók nem akarnak valami koherens, szépen végigvezetett történet mentén haladni, hanem inkább próbálnak megtalálni állandó csúcspontokat a filmben, és azokat egymás mellé dobálni. Szomorú voltam, mert eléggé lazán kezelték a Jane-Stephen kapcsolatot, főleg a végén fáradt el. Aztán nem sikerült a hatásvadászat és a giccs csapdáit sem elkerülni. Némely jelenet iszonyatosan könyörög a szimpátiánkért, pedig nem kellett volna, mert alapból megadjuk egy ilyen tehetséges, és mégis gyakorlatilag nem emberként funkcionáló teremtésnek. Bár, a fontos dolgokat elmondta a film, a humora, dialógusai működnek és van egy rakás tényleg pazar pillanata, ahogy olvasgattam, próbálták nagyon pozitívra venni a figurát, már, ami Stephen személyes kapcsolatait illeti, de ennél sokkal több minden történt vele, amik nem annyira pozitívak, mégis elhallgatták az alkotók.

Összegzés: Nem voltam sajnos maradéktalanul elégedett A mindenség elméletével. Szép film. Megható és okos, viszont inkább Oscar kampónak használták a történetet, mint sem igazi életrajzi filmnek. Erről árulkodik, hogy elhallgattak egy csomó mindent, hatásvadász és főleg csúcspontok halmozásával dolgozik. Az igazi elismerés tőlem nem az alkotóknak jár elsősorban, hanem a színészpáros frenetikus munkájának.

Értékelés: 7,5/10