Megdönteni Hajnal Tímeát
2014
Nem most volt mikor utoljára írtunk magyar filmről. Ennek oka nyilván az volt, hogy az elmúlt években gyakorlatilag leállt a magyar filmgyártás. Sajnos a sok másolás, a rosszul megírt filmek, a belterjes színészgárda (?) és a végtelenül gyenge ötleteknek hála, elment mellettünk az idő, és közben a lengyelek, románok, svédek, németek stb..sorra gyártották a jobbnál jobb filmeket és virágoztatták fel a saját filmiparukat. Addig nálunk a filmszakmai tagok egymás torkának ugrottak. Na, de ez már politika és gazdaság, tavaly már jöttek bíztató(bb) előjelek az Isteni műszakkal, és igazán idén indult be a magyar filmgyártás. Kezdődött jelen filmünk alanyával és nyáron folytatódott az Fehér Istennel, majd ősszel, az Utóélettel. Azonban menjünk szépen sorba és most a tavaszi mozival, Osvárt Andi megfektetésével foglalkozzunk kicsit.
Félig magyar csak?
A számomra leginkább szembetűnő újdonság, hogy végre már nem tagadjuk, hogy lopunk másoktól. Igen, ez egy vígjáték, kissé ordenáré humorral, ismerős karakterekkel, panel történetvezetéssel. De bassza meg. Nem titkoljuk, mert minek? Sőt néhány helyen hivatkozunk is a tengerentúli filmekre. A történet szerint, Dani (Simon Kornél) épp házasodni készülő 30-as éveiben járó tervezőmérnök, akinek osztálytalálkozója lesz. A partyn az osztály legjobb nőjét, Hajnal Timit (Osvárth Andrea) kissé ittasan megfekteti - vagy állítja, ahogy tetszik - . A lényeg, hogy Eric Cartman és Torrente hazai mixe, az osztály bunkója: Bögőcs (Szabó Simon) telefonnal felveszi a kis együttlétüket, majd megzsarolja Danit, hogyha a házassága napjáig nem hozza össze őt a címlapsztár Hajnal Timivel, megmutatja a felvételt a jövendőbelijének, és beküldi a híradóba.
Ismerős szitu, nem is kell benne sok újdonságot keresni. Ami elviszi a filmet a hátán az az, hogy sikerült VÉGRE! tökéletesen kiegyensúlyozni a vígjátékot és a romantikus szcénákat is. A legjobb, hogy ezek keveréke és önálló elemei megállják a helyüket. Nagyon kevés részük hat természetellenesnek. Ez pedig eddig magyar romkomokban, mit ne mondjak, olyan messze állt, mint politikustól az igazmondás. A párbeszédek hihetőek (többségében), nincs görcs, nincs erőlködés. A dumák életszerűek, a szituációk 80%-a bárkivel megtörténhet. Sok-sok jelentnél tényleg önfeledten lehet röhögni. Nyilván kiszámítható a történet és nagyon kevés újdonságot hordoz magában (ki várna el csavarokat, egyediséget ma már egy romkomtól?) Persze egy kicsit prosztó a humor olykor és ez leginkább Szabó Simonnak köszönhető.
El is érkeztünk a színészgárdához. Az alkotók igen jól castingoltak. Végre sikerült levetkőznünk azt, hogy a színházból kikerült ezerszer látott emberkéket tolják le a nyakunkon. Eddig tartottam, hogy nálunk idehaza nincs is igazi színészet, mivel a filmgyártásunk gyenge, ezért a színészeink már a színházból, mint megélhetési forrásból áthozott modoros alakítást nyújtják, de szerencsére ezúttal szó sincs ilyenről. Szabó Simon lazán az egyik legjobb tahó, akit filmben láttam. Simon Kornél karaktere a szokásos, mélabús-egyszólamú, kissé ügyetlen fickó, míg Osvárth Andrea inkább jól mutat a vásznon, semmit jól színészkedik, de voltak korrekt jelenetei neki is. A mellékszereplők sem voltak elnagyoltak és ezt a gesztust köszönjük meg azért Herczeg Attila rendezőnek, ugyanis Jordán Adélból és Lengyel Tamásból is korrekt alakítást csikart ki. A show-t egyértelműen Szandtner Anna viszi, ringyóként. Minden egyes képernyőn töltött (pár) perce maga az örömjáték, nekünk meg a has fogós nevetés. Tényleg remek a színészgárda és az alakítások java is parádés.
Aminek még kifejezetten örültem, hogy mekkorát fejlődött a hazai filmgyártás technikailag is. A képek felvételezése, modern, szép, elegáns. A zene korhű, hiteles és illeszkedik az adott jelenthez. A vágások, kompozíciók fiatalosak, teljesen pariban vannak bármilyen más nemzet, technikai munkásságával.
Összegzés: Bár alapvetően pozitívan álltam a filmhez (az elrontott reklámkampány ellenére is), és a megtekintése után pláne az lettem, nem szabad nagyon sokat remélni a filmtől. A Megdönteni Hajnal Tímeát vicces, szórakoztató, romantikus film, tele jópofa dialóggal, jobbára szerethető színészgárdával, elegáns képekkel és szépen illeszkedő zenékkel. Azonban ez még mindig csak többségében magyar, kisebbségében amerikai film, panelekkel. Legalább már odáig eljutottunk, hogy jól tudunk másolni, ötleteket átvenni, de még mindig jó pár év csúszásban vagyunk másokhoz képest. Viszont az irány már legalább jó!
Értékelés: 7/10
