Legénylakás

The Apartment

1960

Az immáron egy éves rovatunkba egy újabb nagy név csatlakozik be. Mivel eddig fekete-fehér film nem volt még a klasszikus rovatba, így idén az 54 éves Legénylakás című filmet vesszük kicsit górcső alá, amelyik Billy Wilder talán leghíresebb alkotása a "Van aki forrón szereti" mellett.

Nem agglegénynek való vidék

Magam is inkább a fent említett filmet tartom a Wilder életmű egyik legjobb darabjának, a Legénylakás azonban mégis egy igazi alapvetés, amely fontos értékeket hordoz magában. A történet szerint C.C."Buddy" Baxter egy átlagos, egyedülálló, munkájába temetkező középvezető rabszolga egy cégnél. Kollégái azonban kihasználják tutyi-mutyiságát és agglegény mivoltát, így Baxter lakását használják, ha egy gyors numerára vágynak. Cserébe a férfinak komoly előléptetési kérvényeket fogalmaznak és általánosan is jó véleménnyel vannak róla a vezetőiknél. Amikor a vállalat főnöke megsejti a turpisságot, ahelyett, hogy kirúgná a férfit, beülteti egy menő irodába, cserébe néhányszor használhatja főhősünk lakását, ahol csalhatja a feleségét, a cég szemrevaló liftkezelőjével Msr. Franne-nel. A probléma ott van, hogy Buddy is szerelmes a nőbe.

Igazából a film nem nevezhető vígjátéknak, sem romantikus filmnek. Maga, Wilder sem tartotta annak. Valóban nem is a legviccesebb filmje. A Legénylakás inkább egy keserű, pesszimista világképet bemutató dráma, amelyet átszőnek komikus(an eltúlzott) és romantikus szálak. A pesszimista világképre kitérve igazából már a nyitány is elszomorító képet fest társadalmunkról: Baxter narrációja, amint statisztikát sorol a munkahelyéről és folyton számokat dobál. A munkahely a végtelenbe nyúló íróasztalok mélységével, az egyedül töltött, monoton és szürke estékről és a kiszolgáltatottságról igen fásult és elfogadhatatlan képet fest a 20.század közepei emberekről.

Fontos kérdés a film szempontjából, hogy vajon Buddy meddig tűri a megaláztatást? Hogy mikor fog az elvei mellett felszólalni? Tudja, hogy a cselekedete nem helyes, szégyelli is magát, de addig nem ad hangot ellenvetéseinek, míg nem lesz szerelmes. Jól piedesztálra állított karrier/siker kontra szerelem/boldogság ellentét, amelyet a film főleg a második félidőben dolgoz ki. Két órája szépen oszlik meg: Egyórás komótos felvezetés (itt dominál inkább a humor), egyórás megoldás, jellemfejlődés, drámai szituáció kidolgozás (itt a dráma és a romantika a hangsúlyos).  Tetszett, hogy Wilder figyelt arra, hogy ne váljon tanmesévé a filmje, és nem lett giccses sem. Jack Lemmon alakítja Baxter, méghozzá kiválóan. Persze tudjuk, hogy jól áll neki a kisember szerepe, de ez itt még inkább kidívik. Cinikus és zavart jellem ő, aki bár a film nagy részében, mindig valakinek a rabszolgája (cégnek, főnöknek, munkatársaknak, szomszédnak stb..), képes kiállni az elveiért és magáért is, ha a helyzet megkívánja. Shirley MacLaine eléggé felszínes karakter kapott, aki igazán nem rokonszenves egyáltalán a filmben és a szerepe kidolgozottsága is hagy maga mögött kívánnivalót.

Összegzés: A Legénylakás nem a legjobban sikerült Wilder darab az életműben (ami egyébként parádés), viszont a visszafogott humora és drámaisága miatt, talán a legegyedibb. Fontos dolgokról beszél a film. Engem picit zavart, hogy félidőben műfajt váltottunk, de ettől még egy igazi klasszikus, ami bár nem hibátlan, mégis örökre emlékezetes. Az 5 megnyer Oscar díj is ezt bizonyítja.

Értékelés: 8,5/10