12 év rabszolgaság

12 Years a Slave

2013

Vannak témák, amikről megfogadtam, hogy nem igazán akarok beszélni. Holokauszt, rabszolgaság, cigányság stb.. Egyszerűen, mert semmi értelme nincs. Ki így-ki úgy gondolja. Az elkészült film is egy állapot. Ugyanígy nem írtam pl. a The Help-ről sem, noha mindenki magasztalta. Hogy most mégis miért írok egy hasonlóan kényes témájú filmről? Nos azért, mert már előre odaadták neki az összes lehetséges filmes díjat...baromira érdemtelenül.

Niggerek

Nehéz úgy írni valami igaz történetről, ami az emberiség egy bizonyos korához kapcsolódik, hogy valaki nem élte meg (ami persze nem feltétlen baj). Kénytelenek vagyunk az alapanyagra (ami itt egy könyv) és a rendező látásmódjára, no meg a történelemre hivatkozni. Steve McQueen két éve leosztott egy igazán kemény gyomrost a világnak a Szégyentelen című filmjével, előtte pedig az Éhséggel. Most Solomon Nurthapról ír, aki fekete létére 1841-ben szabad és jómódú embernek számít. Felkeresik egy alkalmi munkával, amit elvállal a férfi a jó pénz reményében. Aztán jön a fekete (ajjajj) leves, és eladják a férfit rabszolgának. Itt megindul a film borzasztóan vágott és összedobált időbeli ugrándozása.

Egyet pislogunk és a férfi már Paul Giamatti alakította kereskedőnél van, akitől Benedict Cumberbatch veszi meg. Itt elidőzünk egy kicsit és kapunk egy maréknyit Solomon szenvedéséből (akit előszeretettel kínoz Paul Dano, és ide kapcsolódik a film egyik legkeményebb jelenete, mikor vágás nélkül 2-3 percig lóg kötélen a férfi, miközben igyekszik a lábával a sártengeren egyensúlyozni, hogy ne süllyedjen el). Majd váltja a szadista és zseniális Fassbander, aki szintén nem tyúktollal cirógatja a szolgáit és így tovább. McQueent az a baj egyáltalán nem érdekli a psziché. Jobban foglalkoztatja a testi gyötrődésük, a lelkinél. Hiába a sok hatásvadász és szentimentalitás határát súroló kép, aki már látott hasonló alkotást, nem fogja elborzasztani egy szétnyílt hát a korbácsütéstől, egy leköpés, egy megerőszakolás, egy csicskáztatás. Nem hiszem, hogy azzal több könnycseppet csalogat ki bárkiből, hogy percekig közeliben látjuk a szétnyílt hátat. A rendező most is elidőz hosszú perceket egy arcon, egy tájon és sokszor átesik a ló túloldalára. Majd, változatos kínzási megpróbáltatások, mellé kapunk egy kis filozófiát is. Belovagol a szakállas Brad Pitt fehér lovon, hogy 5 percben elmondja, milyen embertelen a rabszolgaság intézménye. Megkapjuk konklúziónak, hogy a fehérek tahó, szadista iszákos férgek. A feketék meg Tamás bátyák. Persze mindezt egy színes bőrű rendezőtől. Nem volt hibátlan a The Help sem, de ott ismerték a karakter árnyalás jótékony hatását is. Igazán nagy feloldozást sem kapunk, sőt elképesztően blőden és gyorsan zavarták le a zárást. Hiába a sok kemény kép, sok durva dolog, nem lehet azonosulni Solomonnal. Nincs igazi karakterfejlődése, és egy film, ami leginkább elborzasztani tud, de azontúl sok mindent nem ad át, az nem méltó a legnagyobb filmes díjra.

Összegzés: Hiába a merész és nyilvánvalóan az akadémia ízlésének kívánatosan legyártott film, sajnos nem tud sokkal többet, mint egy ilyen kényes kort bemutató alkotás. Az az érzésem, hogy 2013-ban ez a téma már annyira nem új, annyira nem egyedi. Az alkotók elkéstek vele pár évtizedet. McQueen is sokkal jobb volt a Shame-ben. Ezen alkotásáért most kárpótlásként megkapja az Oscart a film, de ehhez igen erős megalkuvásra volt szüksége. Fassbander és a Solomont eljátszó Chiwetel Ejiofor magasztos teljesítménye önmagában kevés ha a film többi része alig több mint középszerű, Hans Zimmer zeneszerzőként meg egyenesen gyengén muzsikál. Reméljük azért nem tarol végig mindent. Indokolatlan lenne.

Értékelés: 7/10