A nagy szépség

La Grande Bellezza / The Great Beauty

2013

Ejj de nagyon hiányzott már egy igazi mediterrán, szép film, remek karakterekkel és történettel. Még az sem zavart, hogy néha Fellini  Édes élet hommage-a lengi körül, és indokolatlanul hosszú.

Az új Gatsby

A nagy szépség főszereplője Jep Gambardella, aki a film kezdetén ünnepli 65. születésnapját. 40 éve írt egy sikerkönyvet és ennyi volt a karrierje, de ez is elég volt, hogy Róma krémjéhez tartozzon. Azóta kisebb-nagyobb hírességeket interjúvol, főleg szórakoztatásképp. Röhejesnek hangzik de a film fő kérdése: Jep miért nem írt másik könyvet? Nos a választ megkapjuk, de addig is eltöltünk egy kellemes és mélabús két és fél órát a férfival és sekélyes, sznob kompániájával. Rögtön egy szülinapi buliban találjuk magunkat, ahol nem lehet nem észrevenni, hogy az író felbukkanása és Gatsby megjelenése közti párhuzamot. Nem hittem volna, hogy idén le fogom írni, de Paulo Sorrentino (rendező) mulatsága lazán veri Luhrmann (Gatsby) fényűzését és teszi ezt úgy, hogy teljesen kifordítja magából a szórakozó embereket, átadva őket a hedonizmus bűzös mocsarának. A bulik azonban nem állnak meg Jep szülinapjánál. Napokkal később is folytatódik, néha csak összegyűlnek a "kortárs" művészet álszent leple mögé bújó, kultúrsznobok, akik magukat felsőbbrendűnek képzelik. A legjobb jelenetek ezek. Annyira karikatúra szerű az egész, hogy néha már nem lehet megállni nevetés nélkül, mégis mikor Jep kiosztja őket, kicsit elszégyelli magát az ember, aztán ezt az állapotot megint feloldja az irónia, majd megint elborzaszt.

Ezek a "léhűtők" nagyon mélyen vannak a sekélyesség bugyrában. Segítségre szorulnának, ahogy Jep is. Aztán kezdjük megtapasztalni, hogy a férfi talán azért nem írt több könyvet, mert ennyi van benne. Ezért mondhatta azt az egyik sznob barátnak, hogy "ami elhagyja a szád, az mind hazugság". Ő kezdi felismerni, hogy elment mellette az élet. Hiába él királyként, még 65 évesen is, nincs semmije. Igazán komoly mondata a filmnek, mikor Jep befűz egy nőt, majd az megpróbál hozzá intimebb kapcsolatba kerülni erre a férfi narrációja megszólal:  "nincs már időm arra, amihez nincs kedvem" - és otthagyja a nőt. A végtelenen is túlnyúló sekélyesség, karikatúrák, és iróniák azonban teljesen betömik az agyunkat a 2.órára és egyszerűen már nem tudjuk, hogy merre vezet a film. Jó lett volna valami hitelesség, igazság, még nem találtuk meg a nagy szépséget.

Toni Servillo egyszerűen brilliáns Jep szerepében. Ha valakit, akkor őt még az unalmasabb, megcsömörlött jelenetekben, percekben is öröm nézni. Huncut arcberendezésében még a legelkeserítőbb pillanatokban is lehet keresgélni, mégsem igazán lehet kiolvasni belőle semmit. A hanghordozása (olaszul néztem) pedig egyenesen zseniális. A fényképezés és az operatőri munka pedig szintén lebilincselő. Olyan igazi boldog, élettel megtöltött igényes a fényképezés, amelyet jó nézni, mert még a kissé nehéz témája ellenére is folyamatosan pozitív gondolatokat sugároz át. Ha valaki nem tudja, hogy milyen filmet néz, az is rögtön megmondta volna, hogy olaszt, olyannyira Fellinis.

Összegzés: Kerestem a film mélységét,és a mondanivalóját, de az a helyzet, hogy nem találtam. Mármint értettem mit akar, de amilyen magasra akart nyúlni, ott annyira nem volt már semmi. Talán a szépség csak egy külső állapot, és elég abban nézelődni. Akárhogy is Sorrentino labdája magasra szállt és sikerült is lecsapnia. Mindenképpen a legjobb európai film 2013-ban

Értékelés: 8,5/10