Világvége

The World’s End

2013

Majdnem egy évtizede indult útjára Edgar Wright, Simon Pegg, Nick Frost trió, egy olyan ötlettel, ami igazán nem új,  de hiánypótló cikk a filmes piacon. Ez pedig nem más volt, mint a filmes zsánerek összemixelése, és kifordítása. 2004-ben a Haláli hullák hajnala a horror-zombi filmek kiparodizálásával kezdődött, majd jött a 2007-es Vaskabátok, ami az akciófilmek, buddy cop moviek világába kalauzolt el. Eltelt bő 6 év, de eljött a trilógia záró része, a Világvége, amiben a testrablós scifi műfaja került elő.

Posztapok jégkrém

Az a trilógia záró darabja, amit egyébként, csak Cornetto trilógiának hívnak, mert Wright minden filmjében Cornettoznak a főszereplők. Ezenkívül a másik koherens összetartó erő a piálás. Minden részben kis angol városkák pubjaiban vedelnek főhőseink. Itt ez a történet magját képzi. Gary King (Simon Pegg) élete élménye az, hogy 1990-ben másik 4 barátjával nekiindultak a Golden Mile-nak, ami gyakorlatilag a kocsmatúra angol megfelelője. 12 állomást érint, aminek utolsó állomása a Világvége pub. Anno nem jutottak el, és most bő 2 évtizeddel később, Gary összeboronálja a csapatot, hogy újra nekiálljanak és ezúttal eljussanak a 12. állomásra is. Az évek azonban könyörtelenül haladnak előre. Hiába,Gary alkoholfüggősége ellenére is csak egy kamasz, aki nem képes komolyan venni az életét. Ellenben a többieknek lett jól menő vállalkozása, családja, gyerekek stb. mégis belemennek a játékba, bár nem jó szájízzel. Aztán a sokadik pohár után, elszabadul a pokol, mint minden Cornetto filmben és hőseinknek  kell kideríteni az igazságot.

Peggék magukkal csesztek ki, hogy ilyen magasra állították a mércét az előző két alkotással. A fő kérdés, hogy méltó zárása-e a film a trilógiának, ilyen téren azt kell mondanom, hogy az. Ha az lenne a kérdés, hogy felülmúlja-e az előző két színvonalát, akkor viszont a válasz egyértelműen nem. Na, nem minta komoly baj volna a filmmel. A vágások és az ütemérzéke Wrightéknak most is rendkívüli. Igen komolyan kiemelkedik ebben a kortárs filmesek közül. A dialógusok halálosan viccesek és óramű pontossággal durrannak el a poénok is. A műfaji paródia most is remekül működik. A karakterek egytől egyig remekül kitaláltak és remekül kidolgozottak.  A látvány annak ellenére, hogy közel nem beszélhetünk nagy költségvetésről pazar. A bunyók és az akció jelentek nagyon ügyesen rendezettek. A zenék most is jók és hangulatosak. Amiben viszont ki lehet jelenteni, hogy gyenge a film, az a történet és annak vezetése.  A komor hangulat annyira nem áll jól ennek a műfajnak. A finálé eléggé összecsapott és egy picit szemen köpi azt az okos építkezést, amit a film addig szépen felépített. Ezúttal nem olyan komótosan vezetik fel a történetet, mint a régebbi Wright filmekben.

Ahol szerintem még hibáztak az írók az az, hogy kiemelték a kis csoportos problémakörből a konfliktust, és kiterjesztették globálisan az emberiségre. Így már a poénok sem ülnek annyira, hiszen nem csak a csoportért kell aggódnunk. A Pegg-Frost duó talán legkevésbé itt működik olajozottan a 3 film közül, de így is van azért pár idézhető pillanat. Simon Pegg viszont teljesen egyértelműen itt alakítja a legnagyobbat a három film közül, de szerintem életében is. Fantasztikus. A film végi jelenetben, mikor szembesülnie kell azzal, hogy hol tart az élete, annyira őszinte és megható volt, hogy komolyan megindított. Nálam a színész ezzel AAA listás ligába lépett elő. Az utolsó képsorok pedig szépen keretezik a trilógiát.

Összegzés: Abszolút remek filmet láthat az, aki megnézi a Világvégét. Lendületes, vicces, látványos. A karakterek remekbe szabottak. A látványra nincs panasz. A dumák halálosak. Egyedül a történet döcög és a finálé lett suta, de így is az év egyik nagy mozi élményét szállították Wrighték. A Cornetto trilógia pedig egyértelműen a  trilógiák egyik legfontosabbikává lépett elő.

Értékelés: 8,5/10