Túl a fenyvesen

Place Beyond The Pines
2012

Igaz, hogy idén Goslingtól mindenki az Only God Forgives-t várta (esetleg néhányan bíztak a Gengszterosztagban), hiszen a Drive rendezőjének új filmje ismét egy csodával kecsegtetett, de a várva várt színvonal elmaradt. Anno a Drive mellett Goslingnak volt abban az évben egy másik nagy dobása, ahol talán még jobban színészkedett, mint az említett Refn filmben. Ez volt a szerzői filmes Derek Cianfrance Blue Valentineja. Nos úgy fest az idei Refn kontra Derek párharcból utóbbi került ki győztesen.

Ride the Lightning
Bár igaz, hogy a film 2012-ben készült, a bemutató mindenhol 2013-ban volt. Már ahol bemutatták. Nálunk csak DVD-n került forgalomba. Szóval Cianfrance 2011-es filmjére a Blue Valentinera mindenki emlékszik aki látta. Nem lerágott csontként mutatta be egy szerelmi kapcsolat megszületését és elidegenedését is párhuzamosan, olyan elemi erővel, amire nem sokan képesek. Az akkori filmjében a legnagyobb vonzerő (Gosling és M.Williams játékán túl) az volt, hogy olyan kínosan intim közelségbe engedett bennünket, amit talán nem is akartunk látni, és mindig akkor lépett túl ezen a közelségen, mikor már kezdett megmozgatni bennünk valamit. Nem bírált,  nem volt szájbarágós, viszont hihetetlenül őszinte és élethú volt. Nos a Túl a fenyvesen hasonló filmes elemekre épül, de sokkal több ennél. Mondhatni úgy emelte a tétet Cianfrance, hogy semmivel nem lett kevesebb, több lett, de nagyon hasonló. Luke (R.Gosling) motoros kaszkadőr. Minden évben fellép a társulatával  ugyanabban a városkában. A röpke látogatás alkalmával gyereket csinál Eva Mendesnek. A férfi úgy gondolja, hogy akkor is segítenie kell gyereke anyjának amikor az nem kíváncsi rá. A dráma itt szabadul el, ugyanis Luke suta-apa módján bankrablásra adta a fejét. Egyszer természetesen balul sül el a dolog. Az ambiciózus és kezdő Avery (Bradley Cooper) nyomozó rajta üt Lukeon, és ezzel a tettével mindenki életét megváltoztatja. Cianfrance nem elégszik meg azzal, hogy a két férfi életének megváltozását leírja. A család életébe is belepiszkál, sőt teret ad a dráma kibontakozásának.

A film hármas tagolású. Az első részben foglalkozunk Luke-kal, a másodikban Avery családjával ill. a rendőri egységének korrupciójával is (talán ez a szál kicsit gyengébb mint a többi), majd a film utolsó harmadában a két férfi már kamasz gyermekének sorsa alakulásával. Az igazat megvallva váratlanul ért ez a fajta cselekmény bontás. Noha láthattuk, hogy Cianfrance az előző filmjében is a "rendszerrel" és a nézői elvárással ellentétesen működött, tökéletesen igazolódik a munkája. Ügyesen váltja mindig a történetszálakat, soha nem enged elidőzni sokat egy-egy eseménnyel, inkább hagyja, hogy magunk is gondolkodjunk a történések alakulásán, de ezt egyáltalán nem a szokásos, szabad asszociáció vásári módján teszi. Sokat beszéltünk Golsingról és a karakteréről, de meg kell jegyezni: Ez sokkal inkább Cooper filmje, mint az említett szőke szívtipróé. Avery karakterében sokkal több van, életszagúbb és sokkal jobban kelti életre is a vásznon. Nagy öröm, hogy Bradley rájött, hogy kitörhet a Másnaposok féle szennyekből és megmutathatja, hogy igazi színész (Napos oldal). Ennek ellenére Gosling is nagyon nagyot játszik, talán már sokan látták ezt az arcát, de lehet ezt unni?

Összegzés: Talán sokan unalmasnak találják. Hiba is van benne, de az az egy biztos, hogy mélyen őszinte. Minden pillanatában van valami életszerű, minden  karakter érdekes a vásznon (Najó Ray Liotta kevésbé). Igazán értelmes, érett dolgokról beszél Cianfrance úgy, mint a: Család, barátok, apa-fia kapcsolat, örökség az elkerülhetetlen és az egymásra kiható dolgok kapcsolata. Súlyos és jól eltalált mozi.

Értékelés: 8/10