[Klasszikus Film] Good Will Hunting
2013. június 15. írta: thedirector

[Klasszikus Film] Good Will Hunting

Good Will Hunting


1997
will-hunting.jpg
Hálával tartozunk a fordítóknak, hogy nem adott a filmnek "rendes" magyar címet és nem lett belőle "Jó vadászatot Will " vagy "Good Will Hunting - Egy megcsömörlött elme története". Bő 1,5 évtizeddel ezelőtt még érzékenyebbek lehettek a fordítók.

Egy destruktív személyiség története
Will még csak 20 éves, de már most kitűnik zsenijével a többi gyerek közül. Bostoni gyerekként, az egyszerű munkásosztálybeli fiúk életét éli, és a Harvardon takarít. Mikor egyedül megold egy olyan feladatot, ami Nobel díjas professzorokat is feszengésre késztet székükben, és teszi mindezt játszi könnyedséggel az iskola matematika professzorának figyelmét is magára vonzza. Az egyetlen probléma Willel, hogy nem képes megbékélni magával, ezért fokozottan önpusztító életet él, ami gyerekkori sérelmekre és árvaságára vezethető vissza. Amikor az egyik botrányából rendőrségi ügy lesz, válasz lehetőség elé állítja az élet: Vagy a börtön, vagy az egyetem pszichológusának kezelése. Mint láthatjuk, a történet kissé ismerősnek hathat, de ne feledjük el! A film már 16 éves, így akkor még az újszerűség erejével hatott. Gus Van Sant rendező hihetetlenül lebilincselő és végtelenül aranyos, sokrétű filmet készített. Will Hunting (Matt Damon) egy igaz csiszolatlan gyémánt, egy  olyan ember, akire szüksége van a világnak. Remekül köszön vissza a vásznon, a vívódása, az, hogy mindenkit eltaszít magától kivéve a barátait (Ben Affleck és baráti köre). Mindazonáltal, vártam volna, hogy Will élete vesz egy igazi mélypontos fordulatot, valamit, amiből szép lesz a felemelkedés, sajnos ezt elvették tőlünk az írók.

hunt_b.jpg

Ha már írók: Ben Affleck és Matt Damon kollaborációjából készült a forgatókönyv, és méltán kapták meg érte 1997-ben a legjobb forgatókönyv Oscarját, ami azért magára vonta az amerikai filmgyártás figyelmét. (Az más kérdés, hogy utána sokáig egyikük sem alkotott igazán maradandót). A másik fő karakter természetesen Shane doki, akit Robin Williams alakít. Igazából sosem voltam elájulva Williams drámai szerepeitől, és ez most is igaz. Könnytől csillogó szemmel emlékezett vissza a nehéz életére szintén, és igazán jól megírt az ő karaktere, még arra is van idő, hogy az előéletére rászánjanak egy öt perces monológot, de mégsem működik a szakállas, nagypapás, elméletek és igazságok mögé bújó könnyes szemű dokiként, főleg, hogy relatíve kevés időt tölt a filmben, mondjuk az a kevés tényleg emlékezetes. Williams akkor a legjobb, mikor csintalan mosolyával és már már sunyi szemével mond mókásakat, vagy mókásnak ható dolgokat, és itt érződik, hogy a dráma nem igazán az ő műfaja. Ettől függetlenül mégis elég volt egy mellékszereplői Oscarra. Sajnos Gerard matek proffal (Stellan Skarsgard) tartó hosszú évekre visszanyúló rivalizálása, és sérelmei sem voltak kellően kidolgozva, sok éles szóváltásuk volt, de olyan "na itt most össze kell kapnunk" módon. Érződik, hogy igazából 1 max. 2 fő köré épített történtről van szó. Matt Damon egyébként parádésan alakítja Willt. Nagyon nehéz egy ilyen zavarodott, vidám, kissé elvarázsolt, sokszor forrófejű és laza karaktert életre kelteni mégsem látszik semmi erőlködés Damon játékán. A párbeszédek veszettül erősek, a rendezés bitang. A történet (mára) picit sablonos lehet, de mégsem gicces és talán annyira nem is kiszámítható, de mindenképpen van benne pár remek ötlet, és pár gratuláció, azért, hogy az lett a vége ami. Nagyon sok csúcspontja van a filmnek és rengeteg elrejtett utalás, metafora, de ezeket jobb ha a kedves néző magától találja mag. A zenéért Danny Elfman és Elliott Smith felel, és nagyon emlékezetes, jól a film hangulatához illeszkedő ost-t sikerült készíteni.

Összegzés: Ez egy olyan film, amit az értékel a legjobban, aki Willhez hasonló személyiség, vagy hasonló életutat járt be. A rendezés és a párbeszédek nagyon magas szinten állnak. A történet (a maga pici hiányosságaival és túl húzásaival együtt is) megindító, lebilincselő.  A szereposztás A kategóriás csakúgy,  mint a színészi játék. Ha 1998-ban nem a Titaniccal kellett volna meccselnie, minden bizonnyal behúzta volna 97 legjobb filmjének járó Oscarját. És teljesen megérdemelte volna. Időtálló, film monolitja az amerikai filmgyártásnak!

Értékelés: 9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr495362867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borisz 2013.06.16. 14:40:01

szerintem a 'helyes' magyar cím az lett volna, hogy 'jó lesz vadászni' ;)

thedirector 2013.06.16. 15:25:13

Az is kellően hangzatos :)

solesz · www.index.hu 2013.06.16. 20:03:03

Magyarul ez lehetne a címe: "Captatio Benevolentiae"

ccvv 2013.06.17. 06:35:25

Csak engem zavar a plakáton a nevek helye? :D

thedirector 2013.06.17. 08:22:14

Nem, tényleg nem a plakátkészítés magasiskolája lett, eme kiadvány.

borisz 2013.06.17. 08:35:13

@nick-probieren: igen, ez a tökéletes megoldás :)
süti beállítások módosítása