Boszorkányvadászok

Hansel and Gretel Witch Hunters
2013

Úgy fest, hogy visszafordíthatatlan az a folyamat, amit Hollywoodban Tim Burton indított el az Alice Csodaországban feldolgozásával. Azóta rendre jönnek a gyermekkorunk meséinek élőszereplősítései. Terítéken volt már Piroska és a farkas, Hófehérke, Csipkerózsika is megkapta a maga kétes minőségű feldolgozását, de mindnek alá tesz Jancsi és Juliska, azaz a Boszorkányvadászok. Lássuk!

János és Júlia
Sztori: Előtörténetre és ismeretekre nincs szükség. Jancsi és Juliska megsütik a mézeskalács házban a boszorkányt és annyira megtetszik nekik eme dicső hivatás, hogy ennek szentelik az életüket. Egy még hatalmasabb boszorkány tér vissza x évvel később, és gyerekeket rabol el. A 2 főhősünk pedig, pusztán kötelességből, felveszik a kesztyűt,  a gyerekek visszaszerzésének érdekében és igyekeznek megoldani még pluszba egy kis vézna lábakon álló rejtélyt is. Nos ennyi. Azzal nem lehet vádolni a  készítőket, hogy nem szánták szórakoztatónak a filmet, azt sem, hogy ezt az egészet nem gondolták komolyan és középső ujjukat a magasba emelve ordítanak egy nagy "Fuck off"-ot a világra, de azt gondolom, hogy ezt a műfajt nem így kell csinálni. Sajnos olyan ez egész film, mintha a Monty Python egy nagyon alacsony költségvetésből készülő paródiáját látnánk, amin olykor oldalba kell verni azt akivel nézzük, hogy "naa érted, itt a poén csattanója". Ha már paródia, egyszerűen nem tudtam már mire vélni (és megszámolni sem), hogy a 2 boszorkányvadászunk, hogy lehet ennyire pancser. Egyszer-kétszer arra gondoltam, hogy ez valami filmes koncepció, szerves része bemutatván a karakterek emberi oldalát és esetlenségüket, de a 20. elesik, elcsúszik, 1méterről félrelő eset után már csak simán fáradtan nyögtem. Jeremy Renner most eljátszotta ezzel a filmmel Oscar esélyeit egy időre,  hiszen olyan alkotások után, mint a Bombák földjén vagy a Tolvajok városa, egyértelmű visszalépés eddigi hibátlan karrierjében. Gemma Arterton meg csak szimplán sekélyes. Tudod, az a fajta, akinek a szeméből az ürességen kívül semmi nem olvasható ki. Hiába van itt Peter Stormare vagy Famke Janssen. A film nyakig merül a gagyiság bűzölgő mocsarában és csak éppen nem süllyed bele. Az akciók kifejezetten igénytelenek, történet, mint írtam nincs, és a film kifejezetten erőszakos, mind nyelvezetében, mind a harcokban.

Összegzés: Paródia és horror-vígjáték gyártásához igenis érteni kell. Filmünk készítői nagyon messze állnak ettől a műfajtól. A hozzáértés szikrája se köszönt vissza és úgy húz el ez a film az idei alkotások között mint a 6.20-as gyors. Kifejezetten ártalmas az időre!

Értékelés: 3/10