Lesz ez még így se!

As Good, as it Gets!
1997

Most nem kezdenénk annak firtatásába, hogy Jack Nicholson mennyire hatalmas színész, és mennyi mindent köszönhet neki a filmvilág. Hiszen mind láttuk már a legnagyobb alakításait, remélhetőleg a kritikánk tárgyát képző műalkotást is.

Lesz bizony!
Ismerjük azt az embert a hétköznapból, aki mogorván jön veled szemben az utcán? Ha ránézel vérben forog a szeme, vicsorog, mindig boldogtalan, ha megszólal, száját csak a legpesszimistább mondatok hagyják el, és legszívesebben átmennél a túloldalra vagy azonnal abba hagynád vele a beszélgetést? Ha nem, akkor itt  az idő. Bemutatjuk Malvin Udall-t (Jack Nicholson), a mindentől és mindenkitől ódzkodó, mogorva, egyedülálló öregurat. Malvin magányos estéit azzal tölti, hogy romantikus regényeket ír, a legszebb körmondatokban, mégis mikor megkérdik tőle, hogy "Ön honnan ismeri ennyire jól a női lelket" ő fogcsikorgatva vágja oda, hogy "Olyanok, mint a férfiak, mínusz értelem és intelligencia". Az egész szomszédsága ki nem állhatja, köztük a Simon a homoszexuális művész. Mikor betörnek "más barátunkhoz" és jól cserbenhagyják, Malvinre marad kutyája, míg fel nem épül Simon. A zsémbes öregúr törvényszerűen elkezd kötődni az elragadó kutyához és beindít valamit Malvinben: a szíve dobogását. A számára randa kis szőrgombóc, elindítja - még nem későn - az emberré válás útján. Nem elég csapás ez  mizantrópunknak, még beleszeret egy nála jóval fiatalabb nőbe Carolba (Helen Hunt). Az egymástól külön világot képző emberi sorsok összekuszálódása, olyan bizonyos, mint, hogy a hétfőt kedd követi. A filmet végig egyfajta fanyar már már fekete humor lengi körül, nem az a végig hahotázós, csak olyan kellemes. A történet hétköznapi, egy hullámvasút, a maga kliséivel, és a műfaj keretein belül szoros lépteivel. A film legerősebb pontja persze a színészi játék. Jack Nicholson nem az a fajta aktor, akinek a színészvezetésével a rendezők vért izzadnak, hiszen számos filmben megcsodálhattuk már színészi tehetségét (Pl. Száll a kakukk fészkére, Batman), és valóban itt is nagyon magas szinten teljesít végig. A mimikája, hangleejtése igazi tananyagként szolgálhatna, az ifjú színésztanoncoknak. A film dramaturgiája és hangulati felépítése - bár nem hordoz magában sok izgalmat, könnyen kitalálható fordulatai miatt - mégis jól sikerült és ebben nagy szerepe van azt gondolom Hans Zimmer zeneszerző taktusainak is. Nem mondom, hogy élete filmzenéje, de mindenképpen kellemes hallgatnivaló. A film ritmusát azért megtöri, hogy túl hamar válik jó emberré Malvin, persze magában viaskodik, de ebből többet is láthattunk volna, illetve, az eredettörténetéből is mondhatott volna valamit, mert bár így is működik a film, hogy semmit nem tudunk meg az életéről (mitől keseredett meg?), így nem is nagyon tudunk azonosulni vele, nyilván nem is cél, csak így sokkal nehezebben is fogjuk megkedvelni a döntései miatt, még ha azok nemesek is.

Összegzés: Rendkívüli hozzáértéssel, és őszintén prezentált film emberi sorsok összefonódásáról, viselkedések formálódásáról, embertársak egymáshoz való csiszolódásáról. Aranyos történettel, emlékezetes színészi játékkal. Egy igazán jó film 1997-ből!

Értékelés: 8/10