A maflás

Here Comes The Boom
2012


Aki régóta figyelemmel követi az oldalunkat, tudhatja, hogy a vígjátékok nem képzik szerves részét a kritikáinknak, ennek az oka főleg, hogy nem nevezhetőek vígjátékoknak. Ahhoz, hogy az legyen, viccesnek kell lennie és meg kell, hogy nevettessen. A A maflásnak ez sikerült.

Jobb horgos poén csattan
A történet, ahogy kell, nincsen túl cifrázva: Az amerikai iskolák egy része szenved a gazdasági nehézségek miatt,ezért főszereplő biosztanárunk (Kevin James), Scott barátját, a zenetanár Marty zenész csoportját is felszámolják. A lusta biosztanár megtudja, hogy a ketrecharccal, elegendő pénzt tudna szerezni, ahhoz, hogy az iskola megszerezze a pénzt és vissza tudja tenni pozíciójába a bohém zenetanárt. A film gerincét, igazából, az  adja, hogy a kissé kövér, lusta és elvarázsolt Scott, miként fejlődik, ehhez persze, bedobják a filmkészítés egyik legnagyobb kliséjét: Idegen környzetbe helyeznek egy oda nem illő alakot, mi pedig nézzük miként veti meg a lábát. A film poénjainak zömét pont ez a helyzet adja. Scott nehezen de nagy szívvel próbálja megvetni a lábát a profi bunyósok között és még marad ideje arra is, hogy beteljesítse plátói szerelmét a gyönyörű Salma Hayekkel. Hiába a jó poénok és elfogadható színészi játék (azért Kevin James továbbra sem egy klasszis). A történet gyakorlatilag az első konfliktus kiderültével kitalálható. Megfelelő időben jönnek a felkészülés pillanatai, a csavar, a betetőzés, ill. az összes morális döntés teljesen kiszámítható. Sajnos nem tudtuk elkerülni a testnedves poénokat, ill egy eléggé elcsépelt, felesleges tortadobálós jelenetet is. Hülyeségként hathat leírva, de egyáltalán nem komolyan vehető emberek ezek, még egy ilyen műfajban sem. Mondjuk ki na: dilettáns viselkedés. A bunyók viszont elég jól vannak vágva, komponálva és egyáltalán nem hatnak bugyutának. Érezzük azért az ütések súját, de ne gondolja senki, hogy ez egy igazi sportfilm.

Összegzés: Önálló ötletek nélkül, kiszámíthatóan készítette el Frank Coracci új filmjét, amely jobb mint a Gondozoo, de nagyon felületes, és szirupos, vannak benne jó poénok és a bunyók is jók, valamint a zene és a színészijáték is elfogadható egy ilyen filmben. Azért senki ne várjon csodát. Nem sok emeli ki a középszerűségből.

Értékelés: 6/10