The Master

2012

Nagyon ritkán, de születnek még ma is olyan szuggesztív filmek, amelyeket egyszerűen napokig, hetekig kell emészteni és csak utána tudod meg, hogy mi is az, amit láthattál.

"Önmagunk magyarázásának legalsóbb fokán."
Nincs mese: Talán a két kezemen meg tudom számolni, hogy a jelenleg aktív rendezők-írók közül kik azok, akinek a friss matériájára úgy lehet odaülni, hogy tudod, a csalódás szele elkerül. Jelenleg: A Coen tesók, Scorsese, Steve McQueen,Alexander Payne, Wes Anderson, Nolanék, Von Trier, és jelen filmünk készítője, Paul Thomas Anderson tartozik a kevesek közé. A The Master az 1950-es években játszódik és a középpontjában egy olyan férfi áll (Philip Seymour Hoffman), aki létrehozza saját, igen megkérdőjelezhető értékrenden alapuló vallását, ami rövid idő alatt nagy népszerűségre tesz szert az országban. A történet másik főszereplője a vezető barátja és jobbkeze (Joaquin Phoenix), aki a vallás terjeszkedésével egyre jobban megkérdőjelezi annak alapját és magát a mentorát is. Előre le kell szögeznem: Ez a film lesz az, amivel az emberek jelentős része (még a kultúr sznobokat is idevéve) nem fog tudni mit kezdeni. Története mint, olyan nagyon nincs is a filmnek. Csapongunk időben, helyszíneken és minden csak úgy történik. Persze minden okkal, csak hát kibogozni nem könnyű. A film ritmusa ennek köszönhetően darabos és hát sokszor le is ül, valljuk be.

Tom Cruise rémálma
PTA téma válsztása (lényegében a szcientológia burkolt megalakítása) előre jelezte, hogy egy nagy vitaindító, a gúnytól csontba maró, lehengerlő alkotással lesz dolgunk. Ez már akkor eldőlt tulajdonképpen, mikor az alig 1 perces első traileren megláthattuk J.Phoenixet. Nem túlzok: az elmúlt 10 év top 10es alakításában benne van az övé. Ez a hapi egyszerűen rémisztő. Minden arcrezdülése emlékezetes. Leírhatatlan. Látni kell! P.S.Hofmann és Amy Adams szintúgy. A karakterek remekül kivannak dolgozva és ez a 3 főszereplő pedig van akkora tálentum, hogy simán emlékezetessé teszik a szerepüket. A zenékről csupa jót tudok elmondani. Jonny Greenwood (Radiohead) zavart, feszült és olykor hátborzongató aláfestő muzsikát komponált. A képalkotásról és a díszletekről szuperlatívuszokban lehet csak beszélni. Voltaképp az egész film 5 év kitartó és pontos munka eredménye, amibe nagyon nehéz belekötni. De mivel tényleg nagyon nehezen lehet magunkévá tenni az alkotást, ezért vagy nagyon fog vagy egyáltalán nem fog tetszeni. Átmenetet max. a PTA eddig filmjeit kívülről ismerők véleménye tud képezni, de szerintem még ott se nagyon.

Összegzés: Sötét atmoszférával, meglepő elbeszélési technikával, valamint kifogástalan-páratlan színészi játékkal egybekötött megaszuggesztív pszichológiai melodráma. Van, hogy megijeszt, máskor átkarol, olykor szentimentális fanatizmusával ejt rabul, mindegy is. Paul Thomas Anderson ismét hatalmasat alkotott. A Mechanikus narancs óta az egyik legjobb pszichológiai film!

Értékelés: 9/10