Napos oldal

Silver Lining Playbook
2012

Közhelyes dolog ma már a tönkrement kapcsolatokról és az ezekkel kapcsolatos problémákról filmet készíteni, hiszen ismerjük minden apró lépését, következményét. A Napos oldal minden kiszámíthatósága ellenére is csodás film.

A két kedvenc
Mint írtam a párkapcsolatokról ma már veszélyes filmet készíteni. Betalál azért 1-1 darab. Legutóbb talán a Blue Valentine-nak sikerült újat alkotni és a Napos oldal is remekül teljesít. Pat (Bradley Cooper) 8 hónap elmegyógyíntézetes kezelést kap, mert a nejét egy idegen férfival találta otthon. A férfi alaposan helyben hagyta a szeretőt, a börtönt viszont a kezeléssel megúszta. Miután letöltötte a rászabott időt, megpróbálja visszaszerezni a nejét és rendbe tenni az életét. Mikor Pat találkozik régi barátjával megismerkedik Tiffanyval (Jennifer Lawrence) aki szintén ott volt a találkozón. Kiderül, hogy ő is hasonlóan kattant a szerelme elvesztése miatt. Alkut kötnek: Pat segít Tifannynak és cserébe a lány segít tartani a kapcsolatot volt nejével. Nem kell nagy elmének lenni, hogy kiderüljön, a film a megbocsátás, a szakítás túléléséről és az új szerelem egymásra találásáról szól. A felszín alatt azonban ezernyi apró dolog dolgozik. Amiben David O Russel rendező mindig is kiemelkedően híres volt a szakmában, hogy a (családi) feszültséget remekül teremti meg (lásd The Fighter) és a pszichés problémákat, megtört lelkű embereket kivételes képességgel kezeli a vásznon. Márpedig abból még a mellékszereplői palettán is akad bőven: Robert De Niro pl. visszatért a színészetbe oly sok elrontott szerepválasztás után és azonnal fantasztikusat alakít. Visszafogottan, őszintén és olykor meghatóan adja a kissé félre csúszott életű, de fiával jóba lenni akaró apát. Jennifer Lawrence és Bradley Cooper alakítása azonban olyannyira tökéletes, hogy majdnem lelóg a vászonról. Amerika két (új)  kedvence parádésat alakít. A kontroll nélküli, szemtelenül őszinte, már már arcpirítóan perverz beszólások és odamondogatások igazi élményként hatnak minden találkozásukkor. Valószínűleg Lawrencenek van esélye idén az Oscart is bezsebelni. A film műfaja egyébként a fent leírtak ellenére a dráma, komédia és egy csipetnyi romantika közt ügyesen lavírozik, azonban a két órás játékidőt enyhén túlzásnak éreztem. A cselekményt gyorsabban is ki lehetett volna bontani, mert nagy csavarokat nem tartogat az alkotás. A humornak hála nem süllyed depresszióba a film, de azért annyira jelen vannak a problémák, hogy szurkolunk Patnek, hogy jól döntsön és ne essen vissza oda, ahonnan olyan szépen felemelkedett. A vágásnak és a jól megírt párbeszédeknek hála néhol igazi "badass" szóváltásokat láthatunk még a családon belül is. Azt eddig is tudtuk, hogy Russel szereti a könnyed rock n' roll zenéket és ismét piros pont jár neki a songlistért. Remek választások!

Összegzés: Bár a film nagy része a két főszereplő diszfunkcionális problémái köré épül, nem egy apátiába süllyedt, depresszív alkotás. Szerintem sokan fognak tudni táplálkozni a filmből, mely bár nem olyan erős, mint a rendező előző munkája, a The Fighter, így is mindenképpen az Oscar egyik nagy esélyese. Természetesen a színészi kategóriákban. Király film!

Értékelés: 8/10