Trancsírák

Tucker and Dale vs.Evil
2011

Régen volt már olyan, hogy nehezen tudok írni, pedig annyi mindent lehetne, még egy jó bevezetőre sem telik, így inkább belecsapnék a lecsóba.

tranCSÍRA magyar cím
Nem tudom elképzelni milyen tudatmódosító szert kell ahhoz szedni, hogy ebből az angol filmcímből ez legyen magyarul, de nem kérnék belőle. Tucker és Dale gyerekkori jóbarátok, akik a nem rég vásárolt erdei nyaralójukba indulnak egy kis pecázásra. Útközben belebotlanak egy tipikus buta, amerikai egyetemista csoportba. Valahogy érezhető volt már ekkor, hogy nem stimmel valami, de talán ez a szó most nem is megfelelő ide. Mikor az egyik egyetemista lány  - Allison - veszélybe kerül Tuckerék segítenek neki. Ezt a csoport tagjai éjjel támadásnak vették és egy sor önpusztító eszközzel és egy vagonnyi előítélettel elindulnak a lány segítségére. Az egész film magját ez a félreértés alkotja. Azt gondolják Tuckerékről, hogy gyilkos, bűnözők, és mivel kettejüknek (se) van annyi IQ-juk, mint egy átlagos embernek, ez néhol jogos is lehet, a viselkedésüket illetően. Az alkotók végülis a horror filmek összes kliséjét ellőtték, úgy, hogy mi nézők jót szórakozhassunk rajta és mi ezt is tesszük.Ugyanis a Trancsírák, egy esztelenül jó és vicces film, ami tényleg nagyon hiányzott már. Az a legjobb, hogy most nem (csak) a szegény és ártatlan bebszni vágyó, jobb sorsra érdemes fiatalok szemszögéből vizsgáljuk meg a történetet, hanem a másik szemszögből is. Emellé jön még egy csomó helyzetkomikum, éles párbeszédek és apró filmes manírok.  Persze nagyon kellett két remek alakítás és olyan emberektől, akit nem skatulyázott be a már a szakma . Tyler Labine alakítja Dale-t (akit a Rejtélyek városa című sorozatból lehet ismerni), méghozzá baromi jó, míg Tuckert Alan Tudyk (Lovagregény), bár ő színészi játéka eltörpül Daleé mellett. A csoport tagjai pedig pont olyan semmilyenek, mint azokban a filmekben, amit ez kifiguráz. Nem tudok és nem is akarok a történetről többet írni, mert pont az a lényege, amit nem írhatok le. A végén azért szomorúan konstatáltam, hogy nem sikerült egyenletesen viccesnek és erősnek megmaradnia, de így sem lehet panaszkodni és a mostani filmek mellett, nagyon szükség volt már egy kiadós nevetésre, amit ez a film maradéktalanul szállított. Amivel még pluszpontot ért el a film nálam, hogy én rokonszenvezek az olyan alkotókkal, akik ki tudják röhögni magukat. Nem kell komolyan venni egy ilyen filmet, mi tudjuk és jó, hogy ezt ők is tudják. Az önirónia fontos része ennek a zsánernek és ebben sincs hiány. Az a baj, hogy egy idő után már nem egyenletesen vicces és a poénok sem ütnek a végére olyat, mint az eleje/közepén, még a nagyon rövid játékidő ellenére sem (80 perc körüli).

Összegzés: Egy nagyon jó film a zsánerében, amit tényleg lehet élvezni, és nevetni egy ideig, de a végére picit elfogyott a szufla. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, mert az utóbbi időkben az al és feltesti poénok mellett szükség volt egy ilyen filmre is, ami az előbb leírtaktól el tud távolodni.

Értékelés: 7.5/10

Trailer: