Előző életek
Past Lives
2023
Céline Song személyes történetét feldolgozó, kiszínező romantikus dráma azoknak lehet igazán gyógyír, akik 2022-re várták a Before trilógia következő felvonását, de nem kapták meg. No, persze Nora (Greta Lee) és Hae Sung (Teo Yoo) története nem teljesen idézi meg Ethan Hawke-ék szerelmi sodródását, de az kétségtelen, hogy azoknak nyújtja a legtöbbet, akik szeretik, ha másfél órán keresztül nagyon szimpatikus emberek beszélnek az életről, szerelemről, sorsokról, miközben felmelegítik a szívünket és össze is törik azt. A fent említett párost gyerekkorukban szakítják el egymástól, akik már akkor kimondva s kimondatlanul szerelmesek voltak egymásban. Majd még kétszer bekapcsolódunk az életükbe, elég nagy időugrásokkal. Felnőttként, mind a ketten máshol tartanak az életükben, Nora igazi amerikai művész lett, mint Hae Sung még az anyaföldön keresi önmagát. A találkozásuk évtizedekkel később pontosan olyan sután és furcsán folytatódik, de hamar egymásra hangolódnak. Nora viszont már házas, így nem engedhet azoknak az érzelmeknek, amik újra elkapják gyerekkori szerelme láttán. Az előző életek nem egy sodró lendülető, feelgood mozi. Inkább egy csendes, bensőséges és néha fájdalmas film, ami után felállni nehéz, mondani róla még nehezebb. Ez a pillantások, az intimitások filmje és elmondani is nehéz milyen jó volt átélni egy ilyen kisléptékű filmet végre. Ahol nincsenek nagy célok, sem tétek, nincs szemkápráztató vizualitás, sem nagy pillanatok. Ez tényleg az a mozi, ami felnőtteknek szól, és azok közül is azoknak, akik hajlandók meghajolni az emóciók előtt. Na, meg egy nagyon igényes forgatókönyv és színészpáros előtt.
Maestro
2023
Ezzel szemben a Maestro közel sem ennyire bensőséges és szolid mozi. Sőt, talán szöges ellentéte. Na, nem egy Luhrmann fim, de azért már a kezdő snittekben Bradley Cooper rendesen elengedi a gyeplőt és olyan színházias/színpadias kezdő löketet koktélozik össze, hogy ember legyen a talpán, aki nem dörgöli ki a csipát a szeméből. Sajnos azonban ezen túl, a filmje megmarad a mester, Leonard Bernstein életének darabkájánál, annak is a wikipediás felmondásán. Brillírozik a szerepben a filmet is író-rendeő Cooper, de olykor leesik róla azért a maszk és csak a színészt látjuk (itt pl. Rami Malek Freddie Mercury alakítását hoznám hasonlónak). Bűvészkedik ugyan Matthew Libatique és tényleg olyan fényképezése van a filmnek, hogy csak na’. A zene nyilván a maga módján tökéletes. Ugyanakkor magára a film cselekményére kitérve, hát nagyon vegyesek az érzések. A legtöbb időt Bernstein kettős életére (homoszexuális mivoltára) alapozza, de ez baromira nem bír el 130 percig egy filmet. Én ugyan nem vagyok nagy ismerője a Maestronak, de abban csak a wikipédiát végigolvasva a bevezetőből többet tudtam meg róla, 3 perc alatt, mint itt 130 alatt és ez egyértelműen Cooper sara. Pedig hát az egyértelmű, hogy kultúrálisan, politikailag is magasabban volt jegyezve, mint amit elmond róla, az meg csak hab a tortán, hogy művészként mennyire keveset tudunk meg. Az Oscarért mindent bedobott, de tényleg, azonban akinek inkább járna az Carey Mulligan, mert ő viszont tényleg nagyszerű és nem csak hivalkodó. A Maestro egy minden elemében átlagosnál alig jobb film, de aki Bernstein nemi dolgain kívül mást is meg akar tudni róla, ne ebben a filmben keresse a megváltást.
