A mogyoró meló
The Nut Job
2013
Nehéz helyzetben vannak az animációs filmeket készíteni akaró stúdiók, mivel a Disney - Pixar - Dreamworks tengelyhatalmak ma már olyan (többé-kevésbé) magas minőséget képviselnek, amit egy kis stúdió nehezen, vagy egyáltalán nem tud megközelíteni. Én jelenleg két lehetőséget látok az ilyen gyártóknak, amivel odakerülhetnek a legjobbak közé: 1. Rendkívüli animációs technika, kifogástalan tálalása. 2. Emlékezetes és élvezetes történet, karakterek, világ. Nem nehéz kitalálni, hogy előbbiben szinte lehetetlen jobbat alkotni, mivel a felsorolt cégek jelenleg magasan a legjobbak ezen a téren (is). Marad tehát, hogy kis/kevesebb pénzből kell megoldani és remek sztorit, karaktereket kanyarintani a vászonra.
Büntetés az emberiségre nézve
Jó példa a 2005-ös Pirosszka és a...bla bla hosszú című mese, aminek az animációja ugyan finoman szólva is hanyag, viszont a története izgalmas volt, a poénjai ültek és a karakterei is roppant szórakoztatók voltak. A mogyoró-meló viszont minden létező elemében rossz! Adott egy mókus, Grimbusz aki nem hajlandó sorsközösséget vállalni a park többi kisállatával a téli élelem gyűjtésében. Mivel haragszanak rá, ezért néma egér barátjával (akit nagyon elmés módon elneveztek HAVER-nak) simliskedik. Grimbuszék egy balul elsült akció után véletlen kigyújtják az erdő nagy fáját, ezért kitagadják a mókust és a nagyvárosba üldözik. Véletlenül egy bankrabló banda otthonában húzzák meg magukat, ahol dugig van a kamra mindenféle finomsággal. A gond, hogy Grimbusz és a park lakói is igényt tartanak az elemózsiára.
Hol kezdjem? Ebben a mesében elképesztő mennyiségű történet és mini mellékszál üzemel. Ott van Grimbusz és a park nőstény mókusának kapcsolata. Ott van a főszereplőnk sértődöttsége a park lakóira. Csutak mosómedve (a park főnöke) viszontagságai és félelme. Haver patkány lelki törése. A bankrablók betörési akciója a szomszédos bankba. A börtönviselt vezérük és nőjének a viharos kapcsolata. Feltűnik 3 másik gonosz patkány is, valamint Andie mopsz szomorú előélete. Kizárt, hogy ennyi mindent lehetne 80 percben mesélni. Emiatt a sok apró mozaik miatt a film olyan, mintha epizódokból állna. Csapongunk ide-oda, és semmi, de semmi íve nincs a történetnek.
Azonban a legkomolyabb gond nem ez, hanem az, hogy nem voltak képesek épkézláb karaktereket alkotni. Grimbusz olyan szinten faszkalap - már elnézést, hogy életemben elsőnek gondolkoztam el azon, hogy kikapcsolok egy mesét. Sértődékeny, önző, nagyképű, humortalan és még gonosz fejszerkezetű is. Tulajdonképpen elmondható, hogy ez a filmben végig így van. Ne várjunk jellemfejlődést. A készítők pedig totál leszarják, hogy ami a képernyőn zajlik, az milyen szinten káros. A film egy pontján még azt is megjátsszák, hogy az egyetlen barátját - Havert - elküldi a bús pi..be, lehordja a sárgaföldig. A kis patkány azonban kifejezi nem tetszését a kommunikáció irányába és Grimbusz otthagyja. A következő képkocka, hogy pakolja a mókus a mogyorókat a zsákjába és olyan boldog zene szól a háttérbe, hogy ha nem hallom nem hiszem el. Ilyenkor jellemzően a mókus arca elkomorodna, esetleg nyel egy nagyot, és ha már végképp egyedül tart tovább, akkor nem egy hedonista világnézetet illik közvetíteni egy Blinky Bill szerű kedves dallal megtámogatva, hanem egy olyan zenéi kíséretet, amin a gyerek érzi, hogy amit az azonosulási célt szolgáló mókus elkövetett, az rossz vagyis nem példaértékű.
A többi karakter pedig olyan szinten aljas és sztereotip, hogy szégyellem magam a készítők helyett. A nagydarab, kopasz bankrablónak persze több füle van mint IQ-ja, mert hát kopasz. A gengszterfőnök nadrágtartóban és gengszterkalapban közlekedik, jellegzetes olasz kinézettel. A nője pedig mi más lehet, mint egy buta, bögyös-faros femme fatale. Egyébként összeloptak mindent, amit összelehetett: Haver egy az egyben a L'ecsóból van. A madárka Angry Birds, a többiek pedig hajaznak az Over The Hedge állatkáira. Kínos és zavarba ejtő volt az a jelenet, amikor az állatok Gangnam táncot adnak elő a zenére. Persze kiderült, hogy ez Dél-koreai koprodukció, tehát ugye pénz beszél...
Összegzés: Én annyira mondanék valami jót erről a meséről. Ha, szar, akkor is megszoktam védeni azzal a meséket, hogy "de legalább a kicsiket tanítja és jól szórakoznak rajta", de ez a mese rossz, gonosz és semmit nem akar, csak, hogy kiszedjen pár rongyos bankót a néző zsebéből. Szomorú, hogy ezt az önző "adni nem adok, de kapni akarok" elvet követi a főszereplő is. Direkt nem írtam főhősnek. Azok a jellemvonások hiányoznak.
Értékelés: 2,5/10