tick, tick..boom!
2021
Lin-Manuel Miranda neve lehet idehaza még sokaknak nem biztos, hogy ismerősen cseng, pedig a nemrég bemutatott Hamilton és még csomó zene, musical köthető a nevéhez, mint musical író. A Jonathan Larson (lehet sokaknak ez sem ismerős név) életéről készülő musical pedig minden bizonnyal az egyik legjobb zenés film 2021-ből (jó pár megbukott), amit ezúttal már rendezett is Miranda. A tick egy olyan meta film, amit egy musical író készített, egy olyan musical íróról, aki 30 éves korára úgy érzi kifut az időből és most vagy soha! Muszáj megbirkóznia a kihívással, a szerelemmel, a barátsággal és széteső életével, miközben meg kell alkotnia élete főművét. Meg is alkotta, és lehet Miranda is. Bár nála azért erősen benne van még 1-2 mestermunka. Egy eléggé becukrozott íróként szélvész tempóval süvít végig a film kettő darab órája, és bizony mondom nektek, a java simán zseniális. A zenék rohadt jók, Andrew Garfield a főszerepben egyszerűen csodálatos. Ragadós az a jókedv, és elhivatottság ami kiül az arcára. Nem hibátlan, az tény, mert amilyen bitang erősen bekezdett, annyira kezdett leereszteni a játékidő egy pontján, de a zenei betétek rendezése faltól-falig ötös, és nagyon szorosan mozgatják előre a sztorit. Na, meg ritka az, hogy egy film musicallel ennyire hitelesen mutassa meg, mennyire nehéz megírni egy színdarabot. Még akkor is, ha a tisztelt kritikus 20 mondatban lehúzza a picsába. A Tick, tick…boom nem lesz ilyen. 2021 egyik csodás, feelgood filmje, amit tényleg jó lett volna moziban, és nem a netflixen nézni.
Ne nézz fel!
Don’ Look Up!
2021.
Adam McKay tényleg úgy döntött megpróbál megannyi béna vígjáték után komoly rendező lenni. Helyesbítve magasa(bb)an jegyzett rendező lenni. Elég jól meglódult 2015-ben a Big Shorttal, amit mi is szerettünk. Majd három évre rá még egyet lépett előre a Vice-szal, ami még az elődjénél is jobban sikerült. Ekkorra már kikristályosodott, hogy milyen stílusban próbál meg érvényesülni derék író-rendezőnk: Egy végig berusholt, atom gyorsra vágott, piszok erős hangulatú, szatírával görbetükröt tartani az emberek felé. Elé. Ahogy a legtöbb ilyen típusú alkotó esetén, nála is a szűk keresztmetszet az, hogy valaki el bírja viselni ezt a fajta filmnyelvet, vagy idegesíti. A Ne nézz fel! az eddigi legarcbamászóbb munkája. Meg sem próbált ködösíteni, szépen ívelten felvázolni előttünk, ahogy egy csapat csillagász kifigyelte, hogy egy óriás üstökös fél év múlva el fogja pusztítani a Földet.
A csapatból kettőt, Kate-t (Jennifer Lawrence) és Dr. Randall-t (DiCaprio) követjük végig. Az Ők kettejük kanosszajárása az a majd 150 perc, amiben egyszerre tudtam sírni, térdcsapkodva röhögni a képtelen szituációkon, amiket egymás után dobál McKay. Nem viccelek. Egy bespeedezett őrült módjára rángat végig ezen a monumentális játékidőn. Közben egy percre sem felejt el film lenni, amiért én nagyon hálás vagyok neki. Ugyanakkor némi haragom van, mert a szatíra nem feltétlen az a műfaj, amiben bele KELL taposni az ember fejébe a mondandót. Szerintem annyira van értelmes a közönsége, hogy értette volna szellősebben és komplexebben fogalmazva is. Persze igazi allstar csapat gyűlt össze. DiCaprio jó, mint mindig. Az utóbbi 10 évben mondjuk itt volt a legsemmilyenebb szerepe. J-Lawnak csuklóból megy a neurotikus, szétesett, „Tetovált lány szerep”. Kb lecopyzta a Silver Linings Playbook szerepét. Jonah Hill, Meryl Streep, Ron Pearlman, Mark Rylance, Cate Blanchett mind szuper. McKaynek azt meg kell adni, igazi toplistás csillagokkal dolgozik, és mindenki emlékezetes nála valamiért. Hátborzongató élmény volt nézni ezt a filmet. Tudod, akármekkora vicc, akármilyen blődi sületlenség, ez bizony ez felfogható, bekövetkezhető esemény. Ilyen karakterek irányítják a világunkat. Az ilyen hülyék itt élnek köztünk. Ez most a covid idején egyre mélyebben tetten érhető. Ilyen emberek vannak a hírekben, a híradós fülkében, a felsőbb vezetésben, a tech cégek élén, a szomszédodban. Tán még a családodban is. Lehet McKay nem szépen mutat rá ezekre a dolgokra. De legalább rámutat.
