Hang nélkül 2.
A Quite Place – Part 2.
2021.
Az úgy alakult, hogy ide s tova ~1 hónap híján, pontosan egy éve jártam szeretett mozimban. Mondanom sem kell, annak mekkora kínzás, elvonási tünet, aki utolsó csepp erejéig hisz és szereti a mozi intézményét. Pedig olykor megtesz mindent, hogy ne szeressem, de nem tud olyan lenni, hogy ne essen jól havonta 2-3x elmenni valamire. Ezzel szemben az elmúlt másfél évben ez volt a 4. mozim. Ebből kettő még a vírus európai betörése előtt volt. Szóval, hogy ne fossam tovább a szót: Qrva hosszú idő volt no’
Az a kínos helyzet történt meg egyébként a Hang nélkül 2.-vel, hogy azon a héten voltak a sajtó vetítések (2020. márciusa), mikor az amerikai mozik meghozták, azt, amit nem gondoltunk volna: Zárnak és gyakorlatilag mindent is elhalasztottak, hónapokkal, évekkel. Szóval kijöttek az első kritikák, és 15 hónapig nem láthattuk. Az csak hab a tortán, hogy kb a szakma elalélt Krasinski rendezésétől. Okkal?
Okkal! Ezt kár vitatni, a QPP2 egy iszonyatosan jó moziélmény. Teljesen érthető, hogy derék rendezőnk-írónk, nagyon nem örült volna, ha a filmje megy a VOD-ra, vagy a Netflixre. A Paramount szerencsére hitt benne és hagyta tologatni onnan ide, innen oda. Érthető és indokolható lépés volt, mert ezt a filmet moziban kell látni. Egyszerűen csodálatos, ahogy megteremti a feszültséget, ahogy fényképezve van. Ahogy építik a suspenst. Óriási tereket látunk be, meg ahogy ezekhez Krasinski jeleneteket komponál. Nagyon tud ez a faszi.
A film ott veszi fel a fonalat, ahol az első ledobja. Gyakorlatilag ugyanabban a másodpercben. De ne rohanjunk előre, mert hát ez ugye egy trilógia középrésze és illene valamit kezdeni a múlttal is, úgyhogy az amúgy sem hosszú 90 percből, jó 15-20-at egy kis flashbackre is rááldoznak. Egyáltalán nem baj. Igazán komoly az, ahogy egy kicsit látjuk mi volt akkor, amikor kitört a szarvihar. Láttam sok hasonló filmet. Megalomán rendezőktől, art művészektől, de szerintem Krasinski állt legközelebb ahhoz, hogy megmutassa, milyen gyorsan, szinte percek leforgása alatt leszünk a bolygó urából, szolgák, tehetetlen állatok. Na meg itt vannak olyan jelentek, amik a rendező elmondása szerint majdnem véget vetettek a házasságának Blunttal (az Evelynt játszó színésznő a való életben is a felesége). Kurva komoly figyelmet igénylő jelenetek voltak ezek és rögtön elérték, hogy berántson a mozi és ne is engedjen.
De nem is fog, mert a maradék bő egy órában sem enged a feszültségből. Iszonyatosan átgondolt, megálmodott, és nagyon jól irányba kijelölt határcsapások mentén halad a film. Persze amíg az elsőbe, úgy sajnos itt is bele lehet kötni pár (sok) logikátlanságba, de egy picit sikerült jobban elnyomni, hogy ne legyen annyira szem előtt. Új belépőként Cillian Murpyht köszönthetjük, aki persze rohadt jó, de a többiek is, ebben eddig sem volt hiba. Technikailag már ejtettem róla szót. Simán élmezőny.
Összegzés: Én örültem volna, ha Krasinski rendezi a Last of Us sorozatot. Itt konkrétan ezer és egy helyen idézi meg azt a videójátékos klasszikust. De neki ez a „gyermeke” Nagyon nagy gonddal fordult hozzá ismét, és látszik a beletett munka. Ez sem hibátlan, de sokkal jobb, mint az első, pedig az sem volt éppen rossz. Nem tudom meddig tart ez a „nyugodt” mozis szezon, de lehet idén nem látunk ennél filmszerűbb, izgibb, látványosabb mozit. Menjetek el rá!
