Palm Springs

2020

Ezt egy összevont kritikában akartam igazából gyorsan megbeszélni, de végül
a) nem találtam hasonlót
b) talán egy picit jobban tisztelem meg így.

Szóval egy újabb időhurkos filmről van szó. Ezúttal egy dramedyről. Nyles (Andy Samberg) átéli ugyanazt a napot, ami történetesen pont egy lagzi, ahol kisérőként van jelen. Az ördög sem tudja, mióta már, nem is számolja. De aztán véletlen mások is belekerülnek a hurokba és Sarah (Cristin Milotti) nem lesz közömbös a fiúnak.
Egy egyszerű szerelmi történet, rengeteg szívvel, és még több humorral na meg egy kis keserűséggel. Túl nagy egyediséget kár keresni. Fokozatosan bontódik ki előttünk az A nap és a karakterek is. Remek a tanulsága, mert bizony néha ki kell lépnünk a komfortzónánkból, hogy jó dolgok történjenek. A timeloop filmek mindig is egy külön, rendkívül izgalmas kaszt a műfajok között, akármilyen körítést kap (sci-fi, horror, dráma vagy vígjáték), de a legnagyobb nehézsége, hogy olyan főszereplői és karakterei legyenek, akik elhúzzák a filmet a célszalagig, mert nyilván tudományos magyarázat szerűség lesz, csak hát na'. Az odáig tartó út a fontos.
A Palm Spring pedig egy komplett és kompakt csomag. Remek a lendülete, szépek a képei, jók a zenéi. A Samberg-Milotti páros pedig szuper. Néha megnevetett, párszor lekonyul a szánk, de egy időhurkos dramedytől ennél kevesebbet nem várunk, igaz többet sem.