Amerika Kapitány - Polgárháború

Captain America - Civil War

2016

Tulajdonképpen világnézetem és beállítottságom okán sosem volt kérdés, hogy miért tudtam/tudok szimpatizálni a Kapitánnyal. Elegáns, világos célokkal operáló, markáns nézeteket valló, barátokért, szeretteiért akár az önfeláldozást is vállaló ember, aki számomra kifejezetten rokonszenves. Ezzel szemben pl. Tony Stark hanyag eleganciája, szétszórtsága és arrogáns, egoista playboy attitűdje pont az ellenkező érzéseket váltotta ki belőlem. Pont ezért nem csíptem annyira az önálló filmjeit (bár elismerem az első baromi jól lett), és pont a fent leírtak okán kedvelem Rogers első két kalandját.

Válassz oldalt!

Mondjuk erősen kéne kínozni, hogy az Első bosszúálló 2011-es részre azt mondjam, hogy szuper film. De egy könnyed, régi vágású kalandfilmnek tökéletes volt. Anno kritikát nem írtam róla, de olyan 7 pont környékére tudnám belőni. Ezzel szemben a 2014-es második rész a már sötét, 70-es évekbeli "mindenki megfigyel mindenkit" paranoid krimi-thriller vonala megint egy új íz volt. Az a film már sokkal sokkal jobban sikerült. Mi is imádtuk. Sőt, sokan a legjobb Marvel filmnek tartják a Bosszúállók, a Galaxis őrzőis és a Vasember mellett. No most itt van nekünk a Polgárháború, ami szintén megpróbál újat húzni. Ez összességében sikerült. Sőt nagyon jól sikerült, de a gond továbbra is ott van, hogy a Marvel egyszerűen annyira ragaszkodik a saját maga által felállított szigorú szabályrendszerhez, ami miatt ez a film is csak egy szuper biztonsági játék lett. De erről majd később.

Mókás volt látni, hogy amit a Batman v Supermanben elkeféltek, azt itt mindent sikerült jól lehozni (pedig ne legyen kétség: ha, egy kínai tea mellett megbeszélik a problémákat, itt sincs aprítás és persze film sem). Ha nem durván egyszerre jelentek volna meg, akár mondhatnám azt is, hogy a Marvel utólag referencia munkát küldött a DC-nek. Senki ne értse félre, én nem az az ember vagyok, aki "jó" oldalt akar választani. Én jó filmet akarok nézni. Hogy ezt melyik képregényből, melyik stúdió csinálja hótmindegy. Szerencsére az A.K-ban sikerült továbbmenniük és nem a jó és a rossz ezredik harcát bemutatni, hanem egy olyan harcot, ami végre emberekről szól a ruhák-fémek-páncélok alatt/mögött/felett. Emberekről és a világnézeteikről. Ugyanis a sok áldozatot követelő Bosszúállók bevetés után, az ENSZ felügyelet alá akarja vonni a hősöket és szabályozni a működésüket. Csavaros módon ezt Amerika Kapitány viseli rosszabbul, akiről katonai múltja miatt azt gondolnánk, hogy simán igazodik a szabályokhoz. Ellenben, az azokat simán áthágó Vasember a törvény mellett van.

Felállnak hát a csapatok, és elsőre csak finoman kóstolgatják egymást, próbálják meggyőzni a másikat az igazukról, hamar kidívik, hogy mindenkinek igaza van és senkinek sincs. A Russo fivérek nagyon jól oldották meg, hogy mindenkinek (értsd: mindkét nagy karakternek) érthető, világos, célratörő motivációja és indoka van arra, mit miért tesz. Anélkül, hogy lelőnék bármit, ezúttal is nagyban köze van a sztorinak a Tél katonájához. Baromi érdekes nézni, ahogy ebben  a szakajtóra való hősben összeütközik az ideológia, a küldetéstudat, a barátság a világnézet és minden, aminek már x film óta ideje volt kiütköznie. Nincs már jó pofizás, meg összeszokás és egyéb előzékenységek. Egy kiforrott csapatot látunk, akikben elkerülhetetlenül egyszer eljő egy törés. Olyan, mint mikor az ember szájában nagyon feszít egy afta és rohadtul fáj, de mikor kiszakad végre mindenki megkönnyebbül.

Azért van pár aggályom is, akármennyire is jól hangzik a recept. Például zavart, hogy eddig is romba döntöttek városokat, egyéb objektumokat, ezer és egy áldozat volt, de csak most kezdtek el agyalni rajta, hogy ez így nem fasza. Tudom...a Vasember 3-ban is szóba került, de akkor is.  Továbbra is tét nélkülinek érzem a küzdelmeket, bár ezúttal végre az érzelmi töltetet sikerült a csúcsra járatni. A főellenséget viszont megint nem sikerült túl emlékezetesre írni. Mondjuk Daniel Brüh által alakított Zemo elég jó, amolyan "Lex Luthor" (- ripacskodás) szerepét töltötte be, de rájöttek, hogy a kevesebb  néha több és Brühl visszafogott játéka kellően elegánssá és félelmetessé teszi a karakterét.  Bár mindig öröm együtt látni ennyi hőst, de nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy ma már úgy jönnek össze a figurák, mintha csak az iskolába ülnének be, egy kötelező órára. Tök természetes, rutin feladattá degradálták. Nincs már meg az a remegtető, monumentális érzés, hogy "na bazdki most egy képen van Vasember és Amerika Kapitány, meg Sólyomszem".

De ennyit a nyafiról. Lássuk mi van a karakterekkel és látvánnyal. A Russo tesók (kinek örömére, kinek bánatára) folytatják a Whedon-i humorizáló párbeszédek durrogtatását. Ők is értik olyan jól a karaktereket és a köztük lévő interakciót, mint a fent említett úriember, abban azonban nem vagyok biztos, hogy annyira be is találtak minden poénnal. Mivel alapvetően a film picit talán komorabb, mint a többségi Marvel, ezért sokszor akarták oldani humorral a feszültséget (nyilván ezekre is írtam, hogy nem hágja át a stúdió a saját szabályrendszerét), de néhol a kussolás többet ért volna, az oldalba böködött "nevess már, ez csak vicc" elemeknél. De tényleg nincs több nyafi. Ami eddig jó volt, az továbbra is jó. Az összes karakter ül, a színészek imádják magukat és azt, akit eljátszhatnak. Tony Stark még mindig milliók kedvence lesz és marad is. A Pókemberes jelenete pedig maga az esszenciális szórakozás.

...és ha már Pókember, nézzük meg az új karaktereket. Tom Holland jó Pókember?! Félve kérdezem, mert maga a karaktere iszonyat fasza. Teljesen más oldalát kapta el, mint mondjuk az előző 2 színész. Viszont a civil jelenetei még kicsit dadogtak. Ellenben amikor rajta a gúnya kicseszett jó, és nála tényleg működött a humorral való feszkó oldás. Black Pantherről olyan sokat nem tudtunk meg, de így is többet, mint amit a BvS-ben Flashről vagy a többiekről. Elegáns, érdekes és nagy ívű karakternek tűnik. Én vevő vagyok a kalandjára majd. Ant-Man-t ugyan már láttuk és én imádtam a filmjét, de elsőnek láttuk Paul Rudd-ot más hősökkel is és basszus. Revidálom magam - amit már tavaly meg kellett volna tennem az önálló filmje alkalmával is - ez a karakter valami iszonyat nagy (képzavar loaded). Szerintem simán ellopta a show-t, amikor megszólalt, vagy bármit csinált.

A látvány és a rendezés remek. Szerintem nem üti meg összességében Whedon minőségét, de becsületére legyen mondva, nagyon próbálkozik. A reptéri jelenet 10 perce mondjuk maga a comic geek álom, Paradicsom, Mennyország stb..egyben. Ilyen jó látványos, szinte már keringőként megkomponált összecsapást nem láttunk még soha Marvel filmben, ami végre nem tét nélküli (khm..Hulkbuster). De alapvetően is nagyon jó munkát végeztek a Russo fivérek. Két kérésem azonban még ők sem teljesítették: Ne remegjen az az átkozott kamera, és legyen már egy picit erősebb színvilága a filmnek. (A 3d szart sem ért, természetesen.)

Összegzés: Profin megalkotott szórakoztató film, ami megint képes volt picit újat mutatni. Ez sem hibátlan és továbbra is várom az első nem biztonsági játékot a Marveltől. Talán majd a 3. Bosszúállók vagy jövőre a Galaxis őrzői 2. Egyelőre még tartogatom a 9 pontot, de egyetértek, hogy a 3 legjobb Disney-Marvel film között ott a helye.

Értékelés: (Meg tudnék indokolni magasabb és alacsonyabb pontszámot is, úgyhogy)