A 88. Oscar díj átadó margójára, avagy miért nem lett jó a műsor?

Talán sarkítok és valójában nem volt rossz a gála. De annak fényében milyen lehetett volna, ez szürke volt. Vagy fekete. Pedig színes is lehetett volna. Ritkán szoktam ilyen – olyan okból nyíltan bírálni vagy kiállni valami(k) mellett, de most úgy érzem klaviatúrát kellett ragadnom, mert van miről beszélni.

Chris Rock egy ripacs. Ezt mindenki beláthatja, kinek szeme van a nézésre és füle a hallásra. Ez alapvetően nem meglepetés, se nem újdonság. Tökre értem a fehér(zakó) – fekte (nadrág) öltözékét. Azt, hogy egy kifejezetten sokat foglalkoztatott komikus, színész (bár ő erről másként nyilatkozott), aki előszeretettel élcelődik másokon. Alap dolog a szakmájában. Ezt el is vártuk tőle. Ahogy az elvárható volt anno Ricky Gervais és Seth MacFarlane típusú tagoktól. Ezúttal azonban az első tíz percre nem jutott kb. semmi más, csak az Oscar bejelentések óta szűnni nem akaró „miért nincs fekete jelölt?” téma. Gondoltam, hogy elő fog kerülni, de azt nem, hogy a 3 óra alatt erre az egy „poénra” fogja felhúzni a műsor tematikáját.

Nem csak Chris Rock öltözött fekete-fehérbe, hanem az egész show tematikája is.

Márpedig itt van pár alapvető gond:

1. A téma nem vicces. Valóban nem volt fekete jelölt (most sem). Nyilván vannak jó színes bőrű színészek, írók, rendezők.
2. De hol? Én rengeteg filmet végignéztem tavaly, még sincs igazán nagy hiányérzetem. Ha valakik befértek volna, akkor az nálam Idris Elba a mellékszereplői kategóriába, és talán Michael B. Jordan, Adonis Creed megformálásért. Na de itt jön a kérdés, amire sokan ilyenkor nem tudnak/akarnak válaszolni: Kinek a helyére? Pl. Michael B. Jordan jobb volt, mint mondjuk Tom Hardy a The Revenant béli alakításáért? Vagy Mark Ruffalonál? esetleg C. Balenél? Vitaindítónak szánom. Ott volt Spike Lee vagy F.Gary Gray, talán Ryan Coogler. Melyikük tett le tavaly nagyobb teljesítményt az asztalra, mint mondjuk G.Miller aki éveket szöszölt azon, hogy a Mad Max robbantásai úgy hassanak, ahogy. Vagy pl. hol volt bármelyikük filmjében az a nagyfokú vizuális látás, ami jellemezte Abrahamsont A szobában. Esetleg képes volt bármelyikük olyan eleganciával és a részrehajlás legkisebb jele nélkül levezényelni a kétezres évek legfontosabb újságírói tevékenységét, mint Tom McCarthy?

Lássuk be, nem Ridley Scottot jelölték, aki rendezésileg tök átlagos(szerű), számára csuklómozdulatot vezényelt le. Nem Tom Hoppert, aki ismét csak a BBC tv filmek stílusában okádta vászonra az Oscar hook Dán lányt. Idén mind az öt rendező, író és színész kategóriákban, az arra leginkább odavalók voltak nominálva. Ahogy Charlotte Rampling fogalmazott: „egyszerűen tessék jobb munkát végezni”.

3. Chris Rock nem volt vicces. A minden molekulájában izzadtság szagot párologtató, erőlködős „nigga” poénok egyszerű szóval élve kínosak voltak. Akadt egy két jobban betalált darab, de összességében uncsi volt.Louis C.K. 2 perc alatt több nevetést hozott ki az emberből, mint Rock a 2óra alatt. Nézzétek meg a kínosan feszengő sztárokat.

Persze, fontos a diverzitás, és ez meg is volt. Csak ezúttal nem a feketék javára. Volt itt svéd, brit, mexikói, japán, brazil jelölt. Komolyan képesek egyesek rasszizmussal vádolni a szavazókat? Azt a brancsot, aki ebben az évtizedben nem adott még amerikai rendezőnek Oscart? Brit, francia, tajvani, mexikói, mexikói, mexikói a sorminta eddig. Mi a kijelölt út? Hogy valakit díjazzanak, jelöljenek azért mert a bőrszíne más? Tudom érzékeny téma, de merem remélni, hogy az én kedvenc művészeti ágamban olyan emberek tevékenykednek, akik ha magukba néznek, és őszintén válaszolnak, akkor azt mondják „ismerjenek el a teljesítményemért, de ne a bőrszínemért”. Márpedig tavaly, ha tetszik, ha nem, nem volt olyan átütően erős színes bőrű alakítás, ami igazi vitaindító kellett volna legyen. A fent említett Idris Elba-n kívül. Szegény Stallone-nak kell megkérdezni a Creed néger rendezőjét, hogy „Baj-e, ha elmegyek a gálára” Igen, jól olvastad. Itt tartunk. Holott a teljesítmény egy másodpercig nem kérdőjelezi meg, hogy neki február 28-án helye volt azon a gálán.

A "hófehérke" AMPAS, aki ennek az embernek 4 egyéni,szobrot adott. Egyébként zsinórban 3 mexikói rendezőt ismert el a legjobbnak (Amúgy zsinórban a 6. nem amerikait).

A szomorú, hogy akkora visszhang után, jövőre meglátjátok azon lesz a vita, hogy a talán tehetségesebb (más bőrszínű) ki fog szorulni a top5-ből, mert muszáj helyet fenntartani az arra lehet érdemtelenebb színes bőrűnek. Én örülök neki, ha méltó módon foglalja el, de ne „csak azért, hogy ne szóljanak meg” elven.

Sírni tudtam volna, hogy az idei gála annyi mindenről szólhatott volna, hisz arra totálisan alkalmas a host személye, hogy ezekről szót ejtsen. Soroljam? Pedofil papok, migráció, hidegháború és jelenkori konfliktus párhuzama, emberrablás, transzneműség, nők elleni erőszak. Ennek ellenére 3 órán keresztül hallgattuk a feketék demagóg molyolását. Miért? A női egyenjogúság, kizsákmányolásról sehol egy szó? Vagyis talán annyiból volt említés, hogy Rock egy az egyben lenyúlta E.Degeneres két évvel ezelőtti pizza rendelős akcióját. Ezúttal cserkész kislányok sütiket osztottak. Eszméletlen kreatív.

A műsor felépítése továbbra is lapos, a rendezés ritmikátlan. Visszahozták a dalok élőben előadását, erre az öt jelöltből, hármat hallgathattunk meg. Amit megnyert Sam Smith, aki a meleg közösségnek ajánlotta a díjat. Komoly. Bár nem vagyok Lady Gaga fan, és a pop zenék továbbra sem az életem zenei műfaja, de ki szerint fontosabb téma a másneműség, mint mondjuk a női bántalmazás fontosságának felhívása? Nem tisztem igazságot tenni, de azt hiszem, utóbbiról kevesebb szó esik. Egyébként Sam Smith dala szerintem a valaha írt legpocsékabb Bond dal, és még ultra hamis is volt.

Nők elleni erőszak vesztett minden idők legpocsékabb 007-s dalával szemben.

A köszönőbeszédek az újítás ellenére (alul kivetítették a köszönöm sávot, hátha személyesebbek lesznek a köszönőbeszédek, SPOILER: nem lettek) semmit nem változtak. Ha ki kellene emelnem kettőt, az egyik DiCaprioé aki az önsimogatás és a csapat körbenyálazása helyett kitért egy tök személyes és fontos dologra, a környezetvédelemmel kapcsolatban. A másik természetesen Nemes Jeles Lászlóé, aki megint képes volt 5 másodpercben átadni a filmjének mondanivalóját.

Vége a lincshangulatnak. Már csak félszáz díjra érdemes emberért lehet szorítani, hogy megkapják.

Ha már Leo szóba került: Vitázni kár rajta, hogy megérdemelte-e vagy sem. Maradjunk annyiban, hogy törlesztettek neki. De elég kellemetlen lehet, úgy díjat kapni, hogy nagyrészt a tömeghiszti sírta ki neki. Azért emlékezzünk meg itt arról egy percre, hogy 13. Oscar jelölését bukta el Thomas Newman zeneszerző és Roger Deakins operatőr. Persze, technikai emberek, de az ő zenéjük és képeik nélkül rengeteg film kevésbé lenne emlékezetes. Illetve, hogy Ennio Morricone 550-nél is több (!!) zene komponálás és 6 Oscar jelölés után kapta meg az első (igazi) Oscar díját, 87 évesen! Ugye, hogy nem is annyira volt kései Leonak az a 41 évesen megkapott díj? Továbbá arról is emlékezzünk meg, hogy jottányit sem tehetségtelenebb Gary Oldmannek, Michael Fassbendernek, Jake Gyllenhaalnak, Ralph Fiennesnak, Glenn Closenak, Amy Adamsnek vagy épp Michael Keaton, Joaquin Phoenix, Mark Ruffalo, Edward Nortonnak négyesnek sincs még díja. Nem látom a meme-ket. De nem is hiányzik mondjuk.

Voltak azért persze pozitív dolgok is. Örüljünk a díjunknak. Örüljünk Brie Larson nagyon megérdemelt szobrának. Örüljünk, hogy a Spotlight személyében egy fontos témát érintő film nyert (amit amúgy nem szerettek, ezt a 2 díja is bizonyítja, inkább csak elismertek). Vagy akár annak, hogy a Mad Max technikai díjai is megérdemelt helyre kerültek. Ezektől eltekintve azonban az idei Oscar borzalmas nagy kapufa lett. Jó lehetett volna, sok fontos és arra érdemes témát érintve, de sikerült „elsötétíteni”.