István dolgozik

Steve Jobs

2015

Elnézést a magyar címért, de nem lehetett kihagyni az év eddig legnagyobb poénját. Ugyanis az egyik filmes adatbázisban az alábbi címmel rakták ki az adatlapot. A cím (helyesen) Steve Jobs maradt a magyar forgalomazásban is. (képet alul linkeltem)

"Nem akarom, hogy utáljanak, csak nem érdekel ha utálnak"

Azon gondolkoztam a The Revenantot megnézve, hogy lassan odajutunk, hogy az egyes technikai emberek választanak rendezőt és nem fordítva. Lubezki képeiről szólt nettó a The Revenant. Most pedig a Steve Jobsnál volt az az érzésem, hogy Aaron Sorkin forgatókönyv íróhoz kerestek rendezőt. A film hányattatott sorsáról egyébként anno mi is beszámoltunk. David Finchert (naná) kérték fel, hisz az előző Sorkinnal való együttműködése 3 Oscar díjat (szomorú, hogy csak hármat) hozott a konyhára és szerény véleményem szerint eddig az évtized filmje. Fincher anyagi okokra hivatkozva dobta a projektet. Majd Christian Bale és DiCaprio is, mint főszereplő. Aztán állt egy ideig a film, végül Danny Boyle ugrott be és rántotta magával az elsőre meghökkentő választásnak tűnő Michael Fassbendert (Macbeth, Shame, Frank stb..).

Boyle (Trainspotting, Gettómilliomos, 127 óra stb..) nehezen vállalta el, hisz elmondása szerint, eleve nem az ő szája íze szerint ízesítették a filmet, és amúgy is nem szeret senki helyére beugrálni tartalék megoldásnak. Mégis elvállalta és ennek egy oka volt: Aaron Sorkin és az ő forgatókönyve. Ugyanis nem túlzás, amikor azt állította, hogy az egyik legjobb könyv amit az elmúlt időben olvasott. És bármennyire szeretnék én lenni az, aki ezt túlzónak titulálja, rohadtul nem leszek. Ugyanis nincs ebben semmi túlzás. Aaron Sorkint biztosan a midikloriánok teremtették, mert olyan forgatókönyvet rittyentett megint, amit ember fia nem ír meg. Az, hogy marha sokat beszélnek benne (komolyan Tarantino is vörösödne ennyi dumától), egy dolog. De, hogy kivétel nélkül minden duma üt, az tényleg elképesztő.

..és nem csak az, hogy oda vissza pattognak a jobbnál jobb párbeszédek, de még a drámája is működik, egyszerűen csodás. Sorkin nem akart egy újabb hagyományos tankönyv ízű életrajzi filmet írni. Fogta és "véletlenszerűen" kiválasztott 3 eseményt Jobs életéből. Ami kb. 3x40 perc termékbemutató előtti (valós idejű) esemény. Az időugrások mi sem természetesebbek a filmben. Ugyan az egyes események között van 1-1 perc átvezető, hogy a pár évben mi történt, mégsem ránt ki igazán a filmből. Ugyanúgy tudjuk követni mi mehetett végbe az évek alatt és könnyű felvenni a fonalat is. Egyszer 88-ban, majd 98-ban járunk. Boyle 3 különböző technikával rögzítette a filmet (16mm film, 35mm film és digitális) utalva az elkülönülésre és a technológia fejlődésére is.

Három dolog kíséri végig a filmet, az egyes részeken: Az egyik Lisa, a lánya, akivel évek alatt is csak próbálta keresni a normális viszonyt. A másik személyi asszisztense Joanna (Kate Winslett), aki minden ütni való pillanatban Jobs mellett állt. A harmadik pedig a volt kollégáival levezényelt évtizedes csörték (Seth Rogen, Jeff Daniels és Michael Stuhlbarg remek alakításaiban, hiba nélkül).

Nem egy szépelgő, Jobsot felmenteni kívánó 2 órás, száraz életrajzi filmet látunk. Sőt. Végig olyannak mutatja be, amilyen valójában volt/lehetett. Egy, az akaratát mindenkin és mindenen leverő, arrogáns, önsimogató, ugyanakkor páratlanul jó üzleti érzékkel megáldott embert, aki (Zuckerberghez hasonlóan) inkább a gépekkel tudja megértetni magát, semmint az emberekkel. Szerencsére Boyle nem kívánta másolni Fincher stílusát, így a Jobs a maga jogán is egy remek film. Hogy az alapanyag kicsit érdektelenebb-e vagy csak Boyle egy hangyányit gyöngébb rendező-e nem tudom, de valahogy a Social Network ragadósabb film, hangulatilag legalább is tuti. Mondjuk ott elég sok helyen játszódik a film, itt pedig zárt termekben, backstageben. Nem is túl erős vizuálisan a film. Viszont tényleg kár lenne bármi komoly hibával is vádolni a Steve Jobs-ot. A színészi játék pazar . Kate Winslet tőlem kaphat Oscart. Ő nyújtja a legemlékezetesebbet a filmben. De Michael Fassbender is elérte, hogy 5 perc után ne őt lássam, hanem Jobsot, pedig nagyon kevés pillanatban hasonlít rá valójában. Ha lenne igazság, 2004-ben kapott volna Oscart DiCaprio és ez az év Fassbenderről szólna, de valószínűleg nem így lesz. (Ahogy Sorkin forgatókönyvének kihagyása is felér egy szentségtöréssel).

Összegzés: Óriási hiba kihagyni a filmet. Végig lekötött. Roppant feszes, érdekes, izgalmas alkotás. A drámája és a humora is egyaránt működik. A színészei remekelnek. A mondanivalója érdekes, és cseppet sem szájbarágós, ízetlen életrajzi film. Aki két órányi vegytiszta zsenialitást szeretne, ne is keressen tovább. Jó helyen jár.

Értékelés: 9/10