Kötéltánc
The Walk
2015
Phillipe Petit artista 1974-ben gondolt egyet és az akkor éppen elkészülő WTC ikertornyai között kifeszített drótkötélen oda vissza sétált mintegy 47 percen át. Néha leül, lefeküdt, mutatványozott. Majd lejött, a rendőrség pedig letartóztatta, ám ő ekkora már világszenzáció volt.
Őrület a kötélen
A sztori érdekes, izgalmas, de ha eszedbe jutott, hogy miként fognak erre egy jó két órás mozifilmet felhúzni, és miért nem inkább egy 40 perces IMAX kamerákkal forgatott filmet készítettek, a válasz az, hogy mert Robert Zemeckis készítette. Ráadásul pluszban még pár éve (egészen pontosan 7) került be a köztudatba a Man on Wire című Oscar díjas szuper dokumentumfilm. De akkor tényleg minek kell megint egy?
Zemeckist eddig pályafutása során két dolog nagyon érdekelt: Az egyik a filmes technikai tárházának bővítése a másik pedig az érdekes emberi életutak. Mind a kettőre ott a sok példa: Vissza a jövőbe - Roger nyúl - Polár Expressz, Forrest Gump - Számkivetett - Kényszerleszállás. Ebben a filmben pedig mind a kettőt tudja vegyíteni. Ráadásul főhősünk úgy egyensúlyoz az őrület és vagányság vékony határvonalán, mint a végén a drótkötélen, ami meta szinten is jó alapanyag. Ám erre a bő 20 perces etapra azért ki kell böjtölni 1,5 órát. Amire sokan panaszkodtak, sőt volt, aki ott is hagyta a filmet.
Szerintem nem unalmas. Sőt..én megmondom őszintén jobban untam a végét. Persze a látvány ekkor fantasztikus. De valahogy akkora ütött kisebbet. Csodásan van felvéve, de az előtt lévő heist moziba illő részek, sokkal több izgalmat nyújtottak. Mert, hogy klasszikus rabló filmes felvezetést kapunk. Csapat összegyűjtés, megfigyelés, rablás, problémák, belső ellentétek...minden elem a helyén van a filmben. Zemeckis minden apró mozdulatot megmutat nekünk, mert a vastag kötél, eszközök, ruhák nem maguktól jutnak ám fel az akkor legnagyobb figyelmet övező épület sokadik emeletére.
De azért gondolom érződik, hogy valami csak nem stimmel a filmmel, mert túl sem dicsértem. Ez pedig leginkább két - igen fontos - dolognak tudható be. Az egyik Joseph Gordon Levitt. Imádom a palit, de itt olyan irritáló módon ripacs, amire nem volt még példa a karrierjében. Hányinger. Az már egy másik kérdés, hogy a karakter lényegét sem sikerült megfognia és még csak nem is hasonlít külalakra sem az igazi P.P-re. De ezt még lenyelem, mert végül is van elég sok érdekesség. De, az kinek jutott eszébe, hogy barátunk a Szabadság szobor tetején végig(!) narrálja a filmet, olyan gagyi CGI háttérrel, mintha a RK stúdió készítette volna. Minden mozdulatát elmondja "dühös voltam" és képen látjuk, ahogy Philipe duzzog. Filmes alap lecke "ne mond! mutasd!". Ennyire sosem néztek még hülyének és nem esett jól.
Összegzés: Teljesen jó, látványos, érdekes film, egy érdekes emberről, akit sajnos pont az egyik legjobb fiatal színész tesz tönkre, meg a gagyi narráció. Ezt a kettőt leszámítva viszont nagyon szórakoztató 2 órát kapunk.
Értékelés: 7,5/10
