Turbo Kid

2015

Na melyik filmre gondolok? Posztapokaliptikus világban egy fiatalembert üldöz egy kattant sereg, akiknek a vezetője egy kövérkés, testhibás idősebb ember. A férfi társa egy vagány nő lesz, és mindezt az akciót bődületesen hangulatos zene dobja fel. Ha most a Mad Max Fury Road ugrott be, bizony tévedtél.

Turbo Rider

Mert ez a film bizony nem csak a Mad Max-re, de a Turbo Kid-re is igaz. Ennél jobban azért kár volna a két filmet összehasonlítani. Ha mindenképpen szeretném, akkor talán jobb kiindulási alap a Scott Pilgrim és a nemrég általunk is dicsőített Kung Fury. 1997-ben járunk, amikor is a világ az általunk ismert formájában véget ért. Elsivatagosodott, víz alig, emberek szintén. Az általunk megismert helyszín több részre van szedve. Van a veszélyes terep, ahová senki nem mer menni, és van Zeus (Michael Ironside) területe, aki csupa Mad Max-esen kattant egyeddel veteti körbe magát. A Kölyök (Munroe Chambers) egy elhagyatott kis pincében tengeti napját. Ábrándozik Turbo Rider nevű hőséről, napközben pedig BMX-vel járja az elhagyott környéket, guberálás céljából, amit a városka üzletemberének szállít. Amikor szabályosan berobban az életébe a nyilvánvalóan értelmileg kissé csökkent lányka, Apple (Laurence LeBoeuf), egy csapásra felborul A Kölyök élete, pláne, mikor elkezd vonzódni a lányhoz. Amikor pedig Zeus elraboltatja, a keresésére indul, közben megkísérti a Turbo Rider szelleme is.

Amennyire talán hétköznapinak tűnik a története(Egy Kung Furyhoz képest mindeképp), annyi örömteli faszságot is rejt egyben. Az író-rendező brigádnak (merthogy többen voltak) egyértelmű célja a 80-as évek pop-retro kultúrájának megidézése, nyakon öntve a B-Slasher filmek kötelező elemeivel. Így aztán dübörög a szintipop, folyik...mit folyik? ömlik a vér. A helyszínek mintha csak egy régi cool Chuck Norris filmből lettek volna leporolva. Minden ruha, kiegészítő futurisztikusan retro (igen, van ilyen szó). Példátlanul szépen fel van vázolva a kihaló félben lévő világ hierarchia rendszere. A rendszer ellenesek élete, hétköznapjai. Látvány ugyan nem meghökkentő, és durván érezhető a pénztelenség is a produkción, de sikerült a hátrányt előnyre fordítani, így tudatosan túltolták a vérengzést, a gagyi effektekből is sikerült előnyt kovácsolni.

Amikor pedig épp nem beleznek senkit, akkor a karakterek közti interakciókat vehetjük szemügyre. Ezek jobbára pedig elég jól megvannak írva. A színészi munka viszont sajnos bőven hagy kívánni valót maga után. Sem Chambers sem LeBeouf kisasszony nem az a könnyen megkedvelhető színész. Ráadásul borzasztóan túltolták a szerepüket, főleg LeBeouf. Oké, értem én, hogy ez a műfaj ezt megköveteli, de ez sok volt. Michael Ironside, aki jobbára tv sorozatokban és kisebb filmekben volt mellékkarakter, nagyon lubickol a szadista vezér szerepében. A film közepén elhelyezett csavar után nehezen találja meg megint a ritmusát a film, és ez egyértelműen elgondolkodtat, hogy a Kung Fury példáján kiindulva elbír-e egy ilyen film ma 90-en x percet.

Összegzés: Aki csípi az ilyen műfajú filmeket, azoknak nagyon fog tetszeni a Turbo Kid. Nem hibátlan, de hiánypótló alkotás, és én csak üdvözölni tudok minden ilyen próbálkozást. Ráadásul ez még kifejezetten érdekesre és élvezetesre is sikerült.

Értékelés: 8/10