Hideg nyomon

Gone Baby Gone

2007

Szinte egészen elképesztő az a tény, hogy Ben Affleck rendezőként még csak középszerű vagy "okés" filmet sem csinált. Az Argó akciót imádtuk, a Tolvajok városát szerettük, de már a rendezői debütálása, a Hideg nyomon is kiváló lett.

Bostonból szeretettel

Affleck azért nem ezzel a filmmel kezdte meg a színészeten kívüli akciózását. Lehet nem sokan tudják, de már 1998-ban Oscar díjas volt, a Good Will Hunting forgatókönyvéért (mára pedig kétszeres Oscar díjas, az Argo-ért kapta a másodikat), és olyan nagy nevek mellől leste el a fortélyokat, mint Gus Van Sant vagy barátja, Kevin Smith. Első rendezése egy igen komoly Dennis Lehane könyvből készült, az azonos című Gone Baby Gone-ból. Dennis könyvei egyébként is hálás alapanyagok, elég, ha a Viharszigetre, Titokzatos folyóra, vagy a nem rég mozikba került Piszkos pénzre gondolunk. Ezzel nem akarom csökkenteni persze Ben érdemeit, de tény, hogy egy bostoni piszkos történetű D.L. kötetnél jobbat nem is találhatott volna ez a szintén bostoni születésű, olykor tenyérbe mászó vigyorú gyerek.

Mert, hogy ezt a közeget, ha valaki, Ő pontosan jól ismeri. A történet is itt játszódik természetesen. Eltűnik egy kislány, Amanda. A sajtó hatalmas nyomással van a rendőrségre, különösen a rendőrfőnökre (akit Morgan Freeman alakít), valamint a családra is, mivel emberi mulasztásra gyanakodnak. Felbérelnek pluszban még két magánnyomozót, Patricket (Casey Affleck) és Angiet (Michelle Monaghan), akik történetesen egy pár. Az FBI is beszáll a játszmába és két detektívűk rááll az ügyre (Ed Harris, John Aston).

A történet természetesen, ahogy egy D.L könyvben elvárás, csavaros, összetett és letaglózó, amiről nem is kívánok itt többet szólni, mert jelentősen rombolná az élmény. Sokkal fontosabb megemlékezni arról, hogy Affleck mennyire profin vezényelte le élete első filmjét. Komótosan, szinte már már meditatív lassúsággal bontja ki a cselekményt. Nem kapkod sehová. Bemutatja a Boston egy negyedét, az embereket. Azt, hogy még mindig mennyire áthatja a várost a bűnözés, a korrupció, a drog és az alkohol. Nincsenek igazán nagy látványos díszletek, vagy monumentális jelenetek, ugyanakkor pl. mikor a koszos kis kocsmában nyomoz Patrick a régi cimborái közt és kínálnák droggal, kedvesen visszautasítja "nem, köszi srácok, már nem tolom". Ezektől a mondatoktól és apró finomságoktól él a film.

A környezetre nem lehet panasz, a történet és a dialógusok szintén remekek. Színész fronton sincs nagy baj. Affleck ugye ebből a filmből kimarad. Mármint Ben. Az öccse, Casey alakítja Patricket, elég meggyőzően. Ugyan, ránézve nem az a tipikus magánnyomozó kép ugrik be, de ez Boston, ahol semmi nem az, aminek elsőre gondolnád. Külön plusszpont, hogy nagyon okosan lett a karaktere megalkotva. Végig magával harcoló, frusztrált és öngyötrő jellem, akiért legalább annyira tudunk szorítani, mint Amandáért. Ed Harris, Morgan Freeman duótól a profizmus elvárható és Ben ki is hozta belőlük. Egyedül Angie karaktere volt kissé súlytalan. Talán első filmes rendezői hiba, hogy mindenképpen kellett bele egy szerelmi szál, ami sajnos kissé lazán került felvázolásra, és engem M.Monaghan sem győzött meg. Amire még tudnék panaszkodni, az az, hogy a film felétől van egy erős érzelmi töltetű történetváltás (mint a nem rég mozikba került Gone Girlben), amit Ben nem tudott olyan elegánsan beékelni a történetfolyamba, mint David Fincher.

Összegzés: Kellemes, mértéktartó és profi rendezői debütálása volt ez a film Ben Afflecknek. Igazán nagyon nem lehet hol belekötni. Apróságok vannak csak, amik egy első filmes rendezőtől talán beleférnek. Aki egy végtelenül csavaros, mély, sötét bostoni bűnös történetre vágyik, az nem fog ennél jobbat találni hirtelen. Kiváló film.

Összegzés: 9/10