3 éves a Filmérték!

Ezúttal nem szeretnék senkit semmiféle száraz statisztikai adatokkal, sem túlontúl filmes körmondatokkal fárasztani. Ezekről beszélünk eleget az év 365 napján. Most egy kicsit személyesebbre veszem a hangnemet és leírnám, mit jelent ez a blog nekem.

Mint már kitértem rá egy másik posztban, elsődlegesen azért kezdtem el vezetni, mert szerettem volna megosztani a gondolataim a filmekről. A főiskola miatt eleve adott volt ezen művészeti ág szeretete, ami idővel csak egyre jobban elmélyült. Nem érdekelt, hogy mennyi és milyen minőségű ilyen blog szabadult az emberiségre. Sokat segített, hogy kitudtam írni magamból ezt a temérdek gondolatot, ami bennem volt.

Később azonban sokkal több lett puszta szórakozásnál és igény kielégítésnél a Filmérték blog. Egy olyan hely lett, ahová el tudok menekülni. Ez az én privát szobám. Egy szoba, ahova belépek és nem érdekel a külvilág. Nem gondolok a bajokra, nem idegeskedem, csak írok. Azért egy filmes példát mégis idehozva, mint a jó öreg Forrest Gump. "Csak futottam". Én csak írtam. Írok, mert ez köt le. Ez fejleszt. Sajnos ez az ősz sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Lelkileg és testileg is megviselt az elmúlt pár hét, de ismét bizonyosságot nyert, hogy az én szobámban a bú, a gond és az ideg nem megtűrt vendég. Egyszóval így ismeretlenül is köszönöm nektek, hogy olvastok. A megosztásokért is hálás vagyok, és noha nem vidámkodtam el a szülinapi tósztot, higgyétek el, a lelkem repes az örömtől és elmorzsolok egy könnycseppet, hogy már a 3. évet is megélhettük együtt.

Köszönöm!