X-men – Az eljövendő múlt napjai
X-men – Days of the Future Past
2014
Azon szerencsések közé tartozom, akik már a kezdetekkor is magáénak érezték az X-ment. Az első részt, 2000-ben, egy Amerikából hazaköltöző barátom hozta VHS-en, és együtt néztük egy kisebb társasággal. Akkor még nyilván nem figyeltünk annyira, a mögöttes tartalomra, mint ma, de a lények és küldetéstudatuk már akkor is megkapta a figyelmünk. Aztán jött a sokak által legjobbnak tartott X2, ami valóban hangulatos darab lett. Onnantól pedig kicsit megkopott a renoméja a sorozatnak. Bryan Singer dobbantott az X univerzumból, és Farkas egyszemélyes kalandjai is maximum közepes-jók lettek csak. 2011-ben viszont új gárdával erősítettek az X emberek. Matthew Vaughn parádés munkát végzett az X-men: Elsőkkel. Most pedig itt van Bryan Singer megint és a régi-új mutánsok, hogy egy nagy kalandban mentsék meg magukat és a jövőjüket, mi azonban mégsem örülünk felhőtlenül.
Másként
A napnál is világosabb, hogy Bryan Singer az a rendező, aki képes szenzibilisen hozzáállni a másság és elfogadás témájához. Az is egyértelmű, hogy nagyon szereti és tiszteli mutánsait. Ezek a pillanatok tetten érhetők az új filmben is. A történet szerint a nem túl távoli jövőben járunk, ahol mutánsaink elnyomásban élnek. A többségüket lemészárolta az őrrobot névre hallgató kiborg horda. Utolsó reményként visszaküldik Magnetoék Farkast a 70-es évekbe. Abba az időbe, amikor Bolivar Trask (Peter Dinklage) éppen a kormány támogatásával építi meg az őrrobotokat. És abba az időbe, amikor Mystique (Jennifer Lawrence) kulcsszereplője lehet a háború kirobbantásának.
A történet tehát egyszerre, egymásra kihatva játszódik a múltban és a jövőben. Mind a kettő külön-külön is mega izgalmas, de együtt meg aztán pláne. Egyszerre láthatjuk az ifjú Magnetót (Fassbender) és az öreget (Ian McKellen) is, ahogy döntéseik nyomán formálódik a jelen és a jövő. Ugyanez igaz X Professzorra is. Megszámlálhatatlan sok mutáns tűnik még fel, és nagy mák, hogy mindenki elvállalta a szerepet, ha akár csak egy cameo erejéig is, de csupa ismerőssel találkozunk. A legjobb Evan Peters azaz Higanyszál, aki talán a legizgalmasabb új mutáns. Szerencsére a kevés jelentében mindig parádézik. Ha valaki miatt már megérte ez a történet, akkor az egyértelműen ő. A nagy főszereplőink között persze ott van a jó Farkas is, aki valahogy ezúttal nem lett túl erős. Nem mondanám, hogy Hugh Jackman unta, de egyértelműen nincs már benne az az izgalmas, kívülálló, magányos hősi attitűd, mint volt a régebbi részekben. Nálam ő a negatív meglepetése a filmnek.
Az eljövendő múlt napjai izgalmas film, de korántsem ér fel a 2000,2003,2011-es rész nagyságához. Izgalmas, mert több fronton is lehet izgulni: Egyrészt ott van ugye az emberek és a mutánsok közti kialakuló viszály. Érdekes és finom közeledés van a filmben, sőt néhol már akad pár meglepően hatásvadász elem is. Az viszont biztos, hogy a mutáns másság elfogadtatása továbbra is jól van felépítve és nem válik tolakodóvá. Aztán ott van a jövőbeni konfliktus, ami szintén a szemünk előtt zajlik. Ott van a két nagy agy (Magneto és Charles) kezdeti rivalizálása, szellemi játszmája. Charles lelki váláságának leküzdése. Mystique útkeresése. Farkas formálódása. Egyszóval van minden, de a sok szálra nincs idő és inkább tűnik összecsapottnak és kapkodósnak, mint koherens, összetartó történetnek. Pl. Peter Dinklage karaktere egyenlő a nagy nullával. A motivációjának nincs megágyazva és a karaktere is felszínes. Pedig ha valaki, ő aztán nagy arc lehetett volna, kiindulva a Trónok harcából.
Ugyan egyértelmű, hogy Singer a rajongóknak akart kedveskedni a helyszínekkel és a korral, de nem igazán lett kreatívan kihasználva sem a jövő, sem a múlt. Igaz, a jövő baromi látványos és komor,és a helyszín is érdekes a rajongóknak. A 70-es évek viszont a ruhákon, és a helyszíneken kívül nem sok izgalmat nyújt. Már-már semmilyen az X-men: Elsők hidegháborús fenyegetettségéhez képest, ahol minden képkocka magában rejtette a paranoid veszélyt. A mélypont pedig az a pár snitt, amikor a járókelők S8-as kamerával rögzítik a bunyókat és az ő objektívükön keresztül látjuk. Iszonyat kizökkentő.
Ha már a bunyó, akkor érdemes kitérni viszont a látványra, mert ebben nagyon jó a film. Jó és kreatív. Majd meglátjátok. Szépen építik a jeleneteket és a fináléra sem lehet panasz. A lezárás is korrekt, és nem marad az embernek hiányérzete.
Összegzés: Az X-men Eljövendő múlt napjai jó film, de nem több. Egy újabb fejezetet zártak le, amivel megnyitottak egy másikat. Összeeresztették az eddigi színészeket. Látványosnak látványos, kreatív is, a dumák és a kívülállóság továbbra is pazar. Viszont túl sok mindent akartak bezsúfolni a két órába és leginkább az a baj, mindenbe belekezdtek, hogy aztán magára hagyják és egy másik szálba fogjanak bele. Talán picit kevesebb nyali a rajongóknak és több forgatókönyv fejlesztés és máris emelkedett volna a pontszám. Szuperhősös mozikat tekintve marad a 3. hely eddig, a Galaxis őrzői és az Amerika Kapitány: Tél katonája mögött.
Értékelés: 8/10
