Alabama és Monroe

Broken Circle Breakdown

2012

Miután ismét kiszörnyülködtük magunkat eme elmés címfordításon, azonnal azzal kell kezdenem, hogy nem akartam, hogy erről a filmről kelljen beszélnem. Tavaly azt hittem a rabszolgasors, pedofília, gyermek elrablás után már nem érhet súlyosabb téma, akkor a B.C.B. úgy padlóra küldött, hogy nem tudtam, írjak-e róla. Gondolom ezt olvasva nincs kérdés.

Hippik a garázsban

A film az ellentétek hullámát lovagolja meg virtuális szörfdeszkáján. Elise és Didier nem is különbözhetnének jobban. A nő tetováló művész, vallásos, hétköznapi lány. Didier bluegrass (a country egyik al műfaja, akusztikus hangszerekkel, bendzsóval, hegedűvel, mandolinnal stb..) zenész, hippi és ateista. Szerelmük azonban töretlen és boldog. Egy fantasztikus kislány (Maybelle) szülei, azonban, mikor kiderül, hogy a gyerek súlyos beteg, az esemény kockára teszi a kapcsolatukat,  az életüket és a világba vetett bizalmukat is.

A Broken C.B. egy igazán keserű film. A témája szomorú, a helyzeteket a mély depresszió, a kilátástalanság és a hitehagyottság kontra spiritualizmus hatja át. Ezt a tényleg komor hangulatot a rendező azzal dobta fel, hogy a történet nem pusztán a szomorú helyzetre reflektál, hanem non-lineáris elbeszélésben megismerjük Elise és Didier egymásba szeretésének történetét is (amolyan Blue Valentine-osan). Ez pofás megoldás, mert mindig kicsit old a depresszión. Ugyanakkor nagyon felkavaró is, mert csapongunk az érzelmek között. Örülünk, a szerelmüknek, és sajnáljuk, hogy miért tol ki az élet ennyire egy 6 éves kislánnyal. Ha valamire, akkor erre a filmre el lehet mondani, hogy "érzelmi hullámvasút".  Groeningen (rendező) viszont sajnos bele is bukott ebbe a nagy érzelmi dúsításba. A film sok helyen hatásvadász, szinte KI-KÖ-NYÖR-GI az érzelmeket és a könnyeket a nézőből, és ez így nem túl elegáns. Ugyanakkor, egyszerűen lehetetlen nem elérzékenyülni rajta. A magyar fordítás ezért is pocsék, mert a film címe, remek metaforaként szolgál a mű egészére.

Zavaró volt, hogy a film két órája ellenére is túl sok mindennel akart foglalkozni. Van itt szó szerelmi drámáról, családi tragédiáról, erős politikai bírálatról, vallási ellentétekről. Valahogy félúton viszont minden megakad. A film vitathatatlanul legerősebb pontja nyilván a színészi játék és a zene. Míg előbbiről nem tudok nyilatkozni érdemben, mert nem ismerem a páros munkásságát, azt azonban a hülye is látja, hogy a szakmájukat igen ügyesen gyakorolják a vásznon. Utóbbi, a zene pedig parádés. Ott, amikor a szavaknak és az indulatoknak nincs már súlya, jön egy zene és összetöri a lelkünk. A csend és a zene iszonyatosan jól állt ennek a filmnek.  

Összegzés: Európa bekeményített rendesen. A A nagy szépség és a Vadászat már így is fejtörést okozott nekünk, melyiket szeressük jobban, az Alabama és Monroe is belépett melléjük a versenybe. Rettenetesen erős atmoszférája, szívfacsaró története, kiváló színészi játéka és zenéje, annak ellenére is profi, hogy sokszor hatásvadász és érzelmileg manipulatív. Nem fogok mellébeszélni: Ha megnézed ezt a filmet, készülj fel rá, hogy a lelkedbe gázol, megsebez, beléd rúg, és nem enged felkelni a padlóról...sokáig.

Értékelés: 8/10