Éhezők viadala: Futótűz

Hunger Games: Cathing Fire

2013

Mikor két éve először cikkeztünk erről a sorozatról, úgy állítottuk be, hogy ez lesz az új korszak Alkonyata. Nos olyan nagyot nem tévedtünk akkor. Valóban meg van benne az a sajátos tiniknek készült panel, ugyanakkor egy olyan disztópiát tár elénk, ami kiemeli a sok szutyok fantazi próbálkozás és könyvadaptáció közül.

Megint korog a gyomor

Az első amiről sokan megfeledkeznek vagy lehet nem is tudnak az az, hogy ez a történet nem saját ötlet.  2000-ben már készült film, ami gyakorlatilag  ugyanaz, mint az Éhezők viadala. Vagyis fordítva, na értitek. A Battle Royale nevű mozifilm gyakorlatilag az, mint az É.V, mínusz romantika. Katniss és Peeta ugyan túlélte a 74. Éhezők viadalát, de nincsenek könnyű helyzetben: A diktatórikus vezetés ünnepi körútra hívja a győzteseket, de közben kezdenek megijedni attól az erőtől, amivel reményt sugároznak az elnyomottaknak. Úgyhogy a győzteseket újra bedobják a mélyvízbe és megint ölhetik halomra egymást. Gyakorlatilag az alkotók ugyanazt a sémát követik, mint az első részben. 1óra felvezetés, 1 óra akció és nekem megint sokkal jobban tetszett az első fele.  Az a negatív és sötét disztópia ami megjelenik és szüntelenül jelen van, sőt egyre mélyebbre süllyed az egyszerűen hihetetlen. Egy "tini" regénybe bedobálni az elhagyatottságot, a kilátástalanságot, a szüntelen félelmet, sokkhatást több, mint merész és ha hozzávesszük, hogy egy több milliós nagy stúdiófilmről van szó egyenesen elképesztő.

Én továbbra is szeretem, hogy ennek a filmnek női főhőse van. Nagyon hiányzott már egy olyan film, ahol a nők nem azért vannak, hogy kielégítsék a férfiak vágyait és csöndben asszisztáljanak annak sikeréhez, hanem mertek a vállára helyezni igazi felelősséget. Viszont akkor már a férfi oldalt is ki kellett volna dolgozni, mert amíg minden szereplőnek valamilyen komoly motivációja van és nagy feladatokat vállal, addig Peeta pont az, mint más filmekben a női karakterek: Egy asszisztens. Már akkor gyanús volt, hogy ez a film tudhat valamit, amikor olyan neveket sikerült mellékszerepekbe beszuszakolni, mint Donald Sutherland, Philip Seymour Hoffman, Elizabeth Banks, Woody Harrelson vagy Stanley Tucci. Ezek a karakterek, akiket megformálnak egyébként sokkal hangsúlyosabban vannak jelen, mint anno, és érződik, hogy fontos szerepük lesz a jövőben is és ez dicséretes. Néha egy egy mondatuk elég, hogy könnyeket csaljanak a néző szemébe, vagy megmosolyogtassanak (bár erre nem sok játékidőt szántak). Jennifer Lawrence ismét több, mint tökéleteset alakít. A nézésben benne van a megváltás ígérete, büszke testtartása, titkokkal teli élete pont annyira izgalmas, mint amikor bemutatja, hogy ő is nőből van és mennyire könnyen képes elveszni ebben a halálraítélt játszmában. Öröm nézni.

Aztán mikor eljön a film második fele, akkor valahogy oda vész a hangulat. Annyira izmosan lett felvezetve ez a kietlen társadalmi dráma/thriller az első felében, hogy egyszerűen röhejesnek hat a gyilkolászás. Egyébként továbbra is visszatetsző dolog nekem, hogy egy szórakoztató film kedvéért gyerekekkel mészároltatnak le gyerekeket.  A tét nélküli viadal (hiszen kimondják, hogy a Kapitólium ellen nincs igazi győztes) kicsit lehúzza az összképet, de azért szépen, amolyan "ámerikai" módon zárták a filmet, hogy még véletlen se hagyd most már abba a sorozatot.

Összegzés: Egyáltalán nem én vagyok ennek a műfajnak a célközönsége, mégis úgy érzem van annyira fontos és okos film, hogy érdemes néznem. Van egy fajta sovány tini közeges bája, de engem a morális döntések az elrettentő jövőkép amit felvázol sokkal jobban érdekel és ha a "tini novellás" vénája ellenére is írok most róla, akkor azért tényleg tudhat valamit a film.

Értékelés: 7,5/10