Elysium – Zárt világ

Elysium

2013

Neill Blomkamp 2009-ben mindenkit meglepett kritikus és bíráló hangvételű scifijével, a District 9-nal. Gondolom ő magát pedig az lepte meg, hogy Oscar jelölésig repítette az alkotása. Ennek tudatában (és persze több zseton birtokában) kezdhette meg új filmje, az Elsysium írását és rendezését.

Paradicsom felettünk
Sok alkotót bírálnak azért, mert amikor betalál egy filmjével, rendszerint rendezi ugyanazt (G.Ritchie, Tarantino). Biztonsági játékot űzni egyrészt "jó", mert ami egyszer működött, nyilván következőnek is jó alapokkal indul, másrészt meg könnyen el lehet cseszni, és akkor irány az önismétlés. Blomkamp nem ezt tette, noha a film első fele, hasonlóan épül, mint a 9. Itt is a jövőbe vagyunk (konkrétan 2154-ben), a kihalás szélén álló diktatórikus, droid hadsereg által irányított Földön. A megmaradt emberek, kemény munka árán próbálnak valami falathoz és némi pénzhez jutni. Ilyen dolgozónk Max (Matt Damon) is. A film első harmada mondhatni a tökéletes bemutatása egy olyan jövőnek, amiből nem kérnénk. Visszaszólsz az őrnek? Munkatábor. Karba ültetett nyomkövetők, chipek, éhhalál, szemét az utcán, lerombolt házak. Mégis a legkeményebb rész az, amikor Max egy munkahelyi balesetben sugárfertőzött lesz és a cég vezetője ennyit szól: „Vigyétek innen, össze ne hányja a lepedőt. Nem akarom cserélni”. A droidok megköszönik a munkáját, és közlik, hogy 5 napja van hátra. Max azonban nem akarja feladni az életét és tudja, csak egy módon gyógyulhat meg: Ha feljut az Elysiumra, egy mesterséges űrállomásra, ahol gyakorlatilag minden gazdag és fontos polgárnak aranyélete van. Pénz, étel, gyógyszerek stb… Na de oda egy hétköznapi melós nem jut fel csak úgy… Ez az a pont ameddig gyanítom a producerek szabad kezet engedtek Blomkampnek. Innentől ugyanis jön a hollywoodi sablon. Meg kell tenni egy szívességet egy gengszternek, hogy feljuthasson főhősünk az állomásra. Kijelölték az időt is, megvan a tét is, és még beledobnak egy nyálas és giccses szerelmi szálat. Még ezeket le is nyeltük volna szódával, de mikor már az egész Föld megmentését is Max nyakába akasztják, már odalett a személyes tét és a hangulat is. A rendező jól mutatja be egyébként a társadalmi rétegződést, a politikai befolyást, a kisember mindennapi szenvedéseit. Kifejezetten ötletesen volt kibontva, hogy bizony a jövőben is mennek a fusizások, a mafia hálózatok és itt is van kihez fordulnia az embernek, amikor valami törvénytelen dolgot akar tenni. Nem másként az a tény, hogy a dolgozni tudók, azokat az a droidokat szerelik össze, akik sanyargatják a népet. Ezeket a húzásokat már ügyesen vezette elő 4 éve is Blomkamp. Okos húzás volt a két réteg közti hézagot metafórikusan bemutatni (két egymástól eltérő helyszín gazdagok kontra szegények áthidalhatatlan kapcsolata). Ezért "érthetetlen", hogy aki ilyen ügyes eszközökkel operál a filmjében, miért kezdett el szerelmi szálakat és „,mentsük meg a Földet” mentőakciósat játszani.  Egyébként megfigyelhető, hogy pakolja egymásra a klisé elemeket, ahogy nől a tét, megjelennek a főellenségek, a flashbackek, és egyre több az akció, kevesebb a moralizálás és bírálat. Az akció jelenetek egyébként helyenként látványosak, viszont az biztos, hogy Neil bácsinak még kell tanulnia, hogy kell bunyós jelenetet elkészíteni, mert néhol zavarosan volt megírva, és pláne vágva.

Összegzés: Bár kissé lehúztam a filmet, egyáltalán nem vállalhatatlan és kellő kikapcsolódást nyújt. Az is világos, hogy ez az év a Scifik éve (Star Trek, Gravitáció), ahol helye van az Elysiumnak is. Csupán annyi a baj, hogy  Neil sokkal erősebben robbant be a köztudatba, ez a filmje viszont túlontúl közhelyes és megalkuvó lett. Azért egy próbát bátran tehettek vele.

Értékelés: 7/10